Megjelenés:
2006
 

Ennek a koncertanyagnak már régen a boltok polcán kellene lenni, de a kiadó csúsztatgatta a megjelenést ilyen-olyan okokra hivatkozva, mi rajongók pedig rágtuk a kefét és jobb híján vártunk. Csak abban bízhattunk, hogy a pöcsölésért cserébe minőségi anyagot kapunk, ahogyan ez pl. a Whitesnake Live…DVD esetében is történt. Lényeg a lényeg, egy hete már az üzletekben a One Cold Winter Night, és azoknak, akiknek nincs ideje végigolvasni a méltatást elmondom: megérte a várakozás.

A Thomas Youngblood gitáros vezette Kamelot a kitartó munkának, a misztikummal kevert, könnyen befogadható, de mégis ezernyi zenei finomságot rejtő dalainak köszönhetően egyre népszerűbbé válik lemezről lemezre. Az utolsó két, Goethe Faust-ja ihlette konceptlemez pedig minden kétséget kizáróan a Kamelot életmű legszínvonalasabb művészi produkciói. Nem csoda hát, hogy a koncertprogram is döntően erre a két lemezre épül, no meg arra az emberre, aki ezeket a dalokat elénekli. Mit elénekli! Eljátssza, megformálja, önálló életre kelti őket. Khan (ex-Conception) leigazolása Youngblood legnagyobb húzása volt. A szenzációs énekes kifejező, szenvedélyes hangját és előadásmódját Isten is a Kamelot zenei világának teremtette, más kérdés, hogy mégsem Ő, hanem Thomas Youngblood kellett a fúzióhoz. (A háttérben azért lehet, hogy ott mosolygott…)

A koncertre Norvégiában került sor, egy viszonylag kisebb koncertteremben, de ez legalább dugig van fanatikusokkal. A színpad sem nagy, de a végtelenül hangulatos fényeknek, a mozgalmas előadásnak és a nem kevésbé mozgalmas operatőri munkának köszönhetően teljes értékű a produkció, és kicsit olyan, mintha magunk is a helyszínen néznénk a show-t, merthogy show-elemek is vannak bőven, no nem öncélúan és tolakodóan, hanem a dalok által elmesélt történetek szolgálatába állítva. Én legalábbis nem érzem giccsesnek sem a duóban (férfi-nő) énekelt dalok színpadi koreográfiáját, sem a hóesést, sem a meglehetősen hatásos Mephisto megjelenést a March Of Mephisto dalban.

A hangulatos intro után a legutolsó lemez címadó dalával headbangelve beinduló csapat hangzása szokatlanul, de jólesően harapós. A Kamelot zenéje inkább szól hangulatról és csodás dallamokról, mintsem az egységnyi idő alatt lefogott hangok kiugróan magas számáról, de élőben azért jó látni, hogy milyen lazán és fölényes biztonsággal kezelik hangszereiket. Különösen Grillo dobverőforgatós, energikus játéka lenyűgöző, aki egy dobszólóval is előrukkol. Oiver Palotai is nagyszerű zenész és nemutolsósorban igazi rockfazon, jól mutat a klaviatúra mögött.

Ha már itt tartunk, meglehetősen csodálkozom egy netes kollega álláspontján, aki azt írta az új Kamelot anyag kapcsán, hogy neki sem ideje, sem türelme nincs végignézni egy kétórás koncertfelvételt, ezért inkább az audio cd változatot részesíti előnyben.

Azon szerencsések közé tartozom, akik mindkét formában birtokolják a OCWN-t, és meggyőződésem, hogy a DVD ebben az esetben többlettel szolgál a Cd-hez képest.

Khan lenyűgöző színpadi előadása, ahogy átéli a történeteket, a már említett ízléses színházi megközelítés, a látványos hangszerkezelés, ortodox-rocker megjelenés, a pazar fények, stb., mind olyan plusz, amit a Cd nem tartalmazhat.

A dupla DVD része még egy klipeket, interjúkat, egyéb érdekességeket tartalmazó bonusz korong is, az meg egészen természetes, hogy a 2.0 mellett 5.1-es hanggal is élvezhető a koncert.