Kiadó:
Mascot Label Group

Honlapok:
www.arjenlucassen.com
facebook.com/ArjenLucassenOfficial

Zenét legtöbbször és legtöbbet vezetés közben hallgatok, ez naponta kb. két óra. Az otthoni zenehallgatás a ritkább alkalom a családhoz történő alkalmazkodás miatt, de annál ünnepélyesebb. Ilyenkor viszont szinte kizárólag DVD/Blu-ray kerül a lejátszóba, jó kép- és hangminőség adott feltételei mellett. Tegnap is ez történt. Külön izgalmat jelentett, hogy volt még tarcsiban egy lejátszatlan beszerzésem, az élményre pedig már régóta kerestem a megfelelő alkalmat.

Lucassen mestert borzasztóan tisztelem, illetve ennél többről van szó: túlzás nélkül zseninek tartom . Mégis ritkán kerülök igazán hatása alá. Ennek elsődleges oka a már említett zenehallgatási szokásom. Nagy lélegzetvételű művei nem igazán kedveznek az autós zenehallgatásnak. Ilyenkor valami egyszerűbb szerkezetű dalokból álló lemezt vagy lejátszási listát választok. Az Ayreon lemezek pedig legtöbbször megrekedtek a "Hú, ez mennyire jó!!!" - rácsodálkozási fázisban. Igen, a minőséget nyilván legtöbbször éreztem, de aztán rászánt idő híján nagy részük szépen elfelejtődött.

Na, ezért kellenek ezek a házimozi-alkalmak. Szerencsére rengeteg koncertanyagom van, napokig tudnék akár az újdonság varázsát sem nélkülözve "koncertre menni" otthon. Ennyi bevezető után pedig a lényeg; hiába van meg CD-n már régóta a "01011001", ez a tilburgi este, vizuális megerősítéssel nagyságrendekkel nagyobb élmény nekem. Gyakorlatilag most ismertem csak meg...

Az alapvető különbség, ha esténként odajutok, hogy egy-egy ilyen összetett, "időrászánós" művet, fejhallgatóval elkezdek kielemezve meghallgatni, akkor húsz perc múlva menthetetlenül annyira elálmosodom, hogy a fal felé kell forduljak. Itt pedig az történik, hogy a képernyő elé szegez és lenyűgözve nézem végig. Nehezen tudom elképzelni, hogy a zsánert kedvelő zenerajongó ne lelkesedjen az előadásért. De továbbmegyek: annyira sokszínű, annyira zenei, annyira magas színvonalú, annyira professzionális az egész koncert, mind zeneileg, mind látványvilágban, hogy megítélésem szerint egyetlen (rock)zenerajongót sem hagyhat hidegen. Tökéletes énekhangok (20 vérprofi előadó, ismert és talán kevésbé ismert nevek) és nyolc hihetetlenül felkészült muzsikus adja elő Lucassen művét, a dalokra készült látványvilág mellett. A közönség pedig az első perctől extázisban nézi, énekli végig őket. A ráadásban elhangzó "Fate Of Man" és "The Day That The World Breaks Down" is mennyire gyilkos már!

Lelkesnek tűnök, mert az is vagyok, de azért nem titok, az "Electric Castle Live" (2020) megtekintésekor pont ugyanezt éreztem, sőt érzem a mai napig. Ugyanaz a minőség minden tekintetben. Akkor az énekesek mellett a nekem ismeretlen Marcel Singor gitáros nyűgözött le, most a Coenen/Sommers páros, de ez tényleg csak egy gitársovén szeletkéje az összélménynek, itt minden és mindenki elképesztően magas színvonalon teljesít. Egy nevet viszont még mindkét esetben meg kell említeni a főhős, Arjen Lucassen mellett, ő pedig Joost van der Broek billentyűs, producer, aki zenei agyként fogja össze az Ayreon színpadi produkcióit.

TV-t már nem nagyon érdemes bekapcsolni 2025-ben, esetleg focimeccsekre, tehát maradnak a házimozi estek, ott pedig koncertfilmeket javaslok. Az Ayreon mozikkal nem lehetséges tévedni.

Túrisas