Megjelenés:
2003
 

Értékelés:

Ha valaki hozzám hasonlóan a zenei perverzitás azon a fokán áll, amikor a cd-bookletek részletes áttanulmányozása és memorizálása az első meghallgatás szertartásos részét képezi, akkor nagyvalószínűséggel találkozott már Uli Jon Roth nevével. Kis túlzással, szinte valamennyi jegyzett rockgitáros megemlíti őt a köszönet rovatban, mint zenei hatást. Ennek ellenére nyugodtan állítható, hogy a nagyközönség számára kevésbé ismerős a neve, pedig pályafutása elején sokáig a Scorpions tagja volt, és az ő gitárjátéka hallható a zenekar zseniális 1978-as "Tokyo Tapes" című koncertlemezén is. A már ekkorra világhírű Scorpions, változó, az új évtized zenei elvárásaihoz alkalmazkodó megszólalása azonban már vállalhatatlan a Hendrix-fanatikus, világlátásában, öltözködésében, egész megjelenésében, és ami a legfontosabb, a gitárjátékával is őt idéző Roth-nak. A Scorpionsból való távozása után szólókarrierbe kezd, és érdeklődése egyre inkább a klasszikus zene felé fordul. Kevés olyan művésze van a rockvilágnak, aki egyaránt magáénak tudhatja a virtuóz modern és hagyományos, blues gitározást. Utóbbit a legtöbb gitárhős inkább csak akadémikusan ismeri, a sok gyakorlás és tökélyre csiszolt technika hajlamos kiölni a játékból azt a "koszt", ami nélkül a blues lényege veszik el. Uli Roth ezen kevesek közé tartozik "Transcendental Sky Guitar" című lemezén pl. hallhatunk teljesen autentikus Hendrix adaptációt ugyanúgy, mint Paganini átiratot, két, teljesen más felfogásban, de mégis felismerhetően "rothosan". Ahhoz, hogy ez a játékmód megvalósítható legyen, kifejlesztett magának egy olyan gitárt, amely különös bundozásának és a jóval több, mint kétoktávos gitárnyaknak köszönhetően, - hozzáértő kézben - szinte hegedűszerűen képes szólni.

A Metamorphosis címet kapott legújabb művét 10 év előkészület után rögzítette, egy 15 fős, javarészt vonósokból álló zenekarral. A lemez két része, Vivaldi Négy Évszak című klasszikusának, az eredetivel hangról-hangra megegyező előadása, a főszerepben természetesen Roth, a szólóhegedűt helyettesítő gitárjátékával, valamint ennek metamorfózisa (átalakulása), ami egy összefüggő, megannyi hangulatot, a gitár nyelvén megjelenítő kortárs klasszikus darab, amely folyamatosan visszautal a Vivaldi műre. A "kortárs" szó nem azzal a pejoratív értelmével értendő, miszerint "mezei" hallgatónak emészthetetlen és értelmezhetetlen, bár az is igaz, hogy Roth mester papírra (cd-füzetecskébe) vetett terjengős gondolatai a világmindenségről és a kozmoszból érkező szeretetről, nem halandó embernek valók.