Barkóbázzunk! Két srác alkotta német csapat, egyik gitáros/szerző, a másik énekes, kire gondolok? Lehetne ugye a Modern Talking, de hál’ Istennek ennyire nincs minden veszve, a megfejtés örömtelibb, bár a viharfelhők azért gyülekeznek. Szabad a gazda? Ők a neoklasszikus Malmsteen/Rainbow vonalon már maradandót alkotó At Vance.

Demokrácia ugyan régebben is annyi volt csak a bandában, mint Hugo Chavez Venezuelájában, de azért a zenekari látszat mindvégig megmaradt, még a legutóbbi Chained album idején is érződött, hogy ez zenekari produkció, az más kérdés, hogy az anyag a csapat addigi kimagasló munkáihoz képest haloványabbra sikerült. A mostani, a fantáziátlan VII címet viselő korong pedig, számomra legalábbis, a főnök, gitárvarázsló Olaf Lenk által kötelezően megjelentetett stílusgyakorlat, amelynek hallgatása közben még csak véletlenül sem jut az ember eszébe, hogy a tagok a zenétől felszabadultan összenevettek a próbák és felvételek alatt. Mintha egy szoftver keverte volna meg a régi dolgaikat, és gyúrt volna belőlük minőségi új dalokat, amelyek a fejlesztő tehetségének köszönhetően zeneileg kikezdhetetlenek, megvan bennük minden, ami eddig jellemezte a csapatot, de valahogy mégis rideg marad, nehezen enged közel magához. Mára a hivatalos honlap szerint is csak a gitáros főnök és az új énekes Rick Altzi alkotja a csapatot, de hogy a lemezfelvételkor kik voltak a bérlemények (szerződtetett muzsikusok), vagy voltak-e egyáltalán, arról semmit nem tudunk. Az új hang pedig annyira tökéletes keveréke a régi dalnokoknak (Hartmann, Leven), hogy még az is eszembe jutott, a fickó is csak a cybertérben létezik, önálló, esendő individuum helyett, csak egy hangminta by Olaf Lenk.

Szerencsére azért nem, Ő lenyomozható, többek között a Treasure Land-ből, de a dobos továbbra is kerestetik.

Az Only Human album zsenialitása, az Evil In You nagyszerűsége után a Chained már jelezte a válságot, most pedig egy kívülről felpolírozott, belül azonban üres, vájt fülűeknek csalódást is jelenthető anyaggal rukkolt elő a Lenk & Tsa.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 152. számában jelent meg.)