John West: Long Time ... No Sing (2006)


Besokallhatott a hangszermániás cimbiktől Jánosunk, bár nyilván soha senki nem kényszerítette az indián származású dalnokot, hogy az Artension vagy a Royal Hunt énekese legyen, sőt valószínű, hogy az elképesztően jó sikerült Mind Journey című szólólemeze felvétele során sem zsarolták meg azzal, hogy hátralévő életét rezervátumban kell tölteni, ha nem engedi Barry Sparks, Matt Guillory, …uraknak szétszólózni az anyagot.

Akkor és ott, egészen biztosan ehhez volt kedve, most pedig ahhoz, hogy egy bepunnyadt rocklemezt rögzítsen, részben volt, részben jelenkori Savatage tagok (Jeff Plate, Chris Caffery) asszisztálásával. Utóbbi információnak ugyan csak lexikális jelentősége van, hiszen a lemezt meghallgatva ember nincs, aki felfedezné a jelenlétüket. Még a gitárszólókat is West vállalta magára, ami meglátásom szerint az egyik legnagyobb hibája az anyagnak. Ha finoman akarom körülírni, azt kell mondjam, jobb énekes, mint gitáros… Ezeket az egyszerűen megfogalmazott, refréncentrikus, dallamos, szépen felénekelt, javarészt középtempós, nyugis dalokat, egy nagyon ízesen játszó gityós (pl. Slash, Sambora, Jake E. Lee, stb) sokkal vonzóbbá tehette volna, számomra legalábbis mindenképpen.

A Mind Journey fanatikusok vigyázzanak, de mindazok azonban, akik bőven beérik ezzel a hangszer-light megközelítéssel, egy kellemes rocklemezt tudhatnak magukénak, egy továbbra is kiváló énekessel.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 140. számában jelent meg.)
Címkék: lemezkritika