Tapasztalat érlelte életbölcsesség, és nem üres fecsegés lesz, ha Szalai Tamás zenekarvezető, billentyűs és Weitner Ferenc dobos arról mesél majd gyermekeinek és unokáinak, hogy nem szabad feladni az elveket, az elhivatottság és a befektetett munka, ha utóbb is, de meghozza a gyümölcsét. A Classica meg nem jelent három lemezét tartalmazó, szép kiállítású CD-box mindenestre őket igazolja. Az Antológia szívemnek legkedvesebb darabja a Szutorisz Károly által felénekelt első Classica anyag. Erre a lemezre ugyanis majdnem 20 évet kellet várni. Tudom, jelenleg Axl Rose is jó eséllyel pályázik belépni a klubba, de míg ott profizmusnak álcázott tökéletlenkedésről van szó, addig a Classica korát messze megelőző profizmusát lengte körül jó hatásfokkal a hazai lemezkiadás tökéletlensége.

A csapat neoklasszikus heavy metalt játszott a 80-as évek végén, abszolút nemzetközi színvonalon. Sőt továbbmegyek. A nemzetközi mezőnyben is csak elvétve találtunk akkor ekkora dallamérzékkel és hangszeres felkészültséggel megáldott csapatot. (Ilyen virtuóz neoklasszikus betétekkel a Rhapsody rukkolt elő, jó 10 év késéssel.) A szakma és a közönség támogatása mellett elkészült első lemezük 1989-ben nem jelent meg, noha a dalokat egytől-egyig ismertük, igény egyértelműen volt rá, és tulajdonképpen ígéretekből sem volt hiány.

Mai füllel is friss, sodró tempójú szerzemények sorakoznak a korongon, Fejes Zoli gitárjátékát hallgatni pedig újra libabőrös élmény volt.


A csapatot szétziláló megtérési hullám után 1992-ben, végre eljött az idő egy hangzóanyag megjelentetésére, ami csupán egy szelíd terjesztésű kazetta formájában tárgyiasult. Annak idején, jogos haragomban, hogy a klasszikus felállás lemezének megjelentetését elbénázták az illetékesek, nem vettem észre, amit most igen; Ezek a dalok jók. Ablonczy Mihály szépen, kristálytisztán énekli a változatlanul vallásos tartalmú szövegeket, Nagy Péter gitárjátéka pedig ízes, ha nem is virtuóz. A klasszikus zenei hatások is megmaradtak, bár már nem annyira hangsúlyosan, és a zenei összkép is szelídült. Mondhatnám rádióbarát, igaz ez a barátság nem volt kölcsönös.

Az Antológia harmadik lemeze az általam eddig nem ismert, Iron World címmel 1996-ban meg nem jelent angol nyelvű anyag. A barokk díszítések eltűntek, a zene progresszív irányba fordult, több hallgatást igényel, de a minőség továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Ami érdekessége, hogy Angyal Károly énekes mellett Sipeki Zoli gitározik a felvételeken.

A három CD-t ráadásul tisztességesen fel is bónuszolták elfekvő, házi,- és angol nyelvű felvételekkel. Az év hiánypótlása, ehhez kétség sem férhet! Köszönjük!

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 151. számában jelent meg.)