Húha! Ezt most nem lesz könnyű elmagyarázni. Mindenesetre képzeljünk el egy metalba váltó Vaya Con Dios-t, és egy kedélyjavítókkal nyugalmából kizökkentett, kicsit szertelenné vált Tarja Turunent (Nightwish), amint együtt zúz néhány önkéntes, de felkészült zenebohóccal. Metal-konzervatívoknak sokkoló élmény lehet, ezért ők csak óvatosan közelítsenek a kosztümös svéd zenekar anyagához. Magam sem vagyok feltétlen odáig a mindenáron való újításért, de kimondottan jót buliztam ezekkel az eszementekkel a mészárosok báltermében. Olyannyira, hogy a laza swinggel nyitó Balrog Boogie után, kicsit bántam is, hogy elmetalosodik a hangulat, kevésbé bátran kutyulják össze a műfajokat, és a nagybőgő sem lép elő főszereplővé. Relatív ez persze, lehet, hogy én vetettem el a sulykot, és gondoltam helytelenül, hogy megőrülni csak teljesen érdemes, hiszen kétség kívül rendhagyó ez még így is. Ráadásul azt is el kell ismerjem, hogy dalokat írtak, nem is  rosszakat, tehát az extravagancia csupán eszközül szolgál, a fő cél nem a metalszcéna biztosítékainak élből történő kiverése volt, hanem egy jó lemez készítése.

A DSO kapcsán nem éppen a Hammerfall fog eszébe jutni az embereknek, én még is azt mondom: dicsőség a bátraknak!- legfeljebb megyek ki a teremből…

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 155. számában jelent meg.)