A Dragonland eddigi munkássága elment mellettem, Isten bocsássa meg, de mentségemre legyen mondva, "sárkányos" cuccokból elég bőséges a kínálat manapság.

A kötelező kiadói méltatás a Nightwish, Yngwie, sőt a Soilwork(!) kedvelőinek is figyelmébe ajánlja a csapatot, ami meglepő, de az anyagot végighallgatva azt kell mondjam, nem minden alapot nélkülöző kijelentés. A teátrális címadó egy az egyben Nightwish, ugyanakkor az "Antimatter" nóta hangzása és szigorú riffelése kapcsán nem lehet nem gondolni Göteborgra, a Beethoven’s Nightmare monumentális klasszicizmusa pedig egy stockholmi születésű gitárzseni legjobb pillanatait idézi. A srácok svédek, tehát ennyi patriotizmus talán megengedett. Nekem úgy tűnik, ezzel a lemezzel nagyon meg akarták mutatni, hogy mekkora tehetség és muzikalitás rejlik bennük. Talán sikerült is. A csillagjegyeket és az univerzum egyéb csodáit megéneklő dalok átgondoltak, kiérleltek, a tisztán, magasan éneklő, engem néha Olaf Hayer-re (Turilli, Dyonysos stb.) emlékeztető Jonas Heidgert hangja erőteljes, dallamai jók, de összességében a hangszeresekről, sem lehet rosszat mondani. Mi több, lelkesedésükben odáig jutnak, hogy egy 3 tételes, tíz percet meghaladó instrumentális darabbal zárják le a szűk egyórás csillagtúrát. A leginkább kortárs klasszikus zeneműként jellemezhető alkotás ugyan egyáltalán nem fércmunka és le a kalappal, meg minden, de talán mégis szívesebben hallgattam volna ennek rövidebb összefoglalóját, és még vagy két, erőtől duzzadó nótát a legszebb skandináv zenei hagyományok ápolásának még nagyobb dicsőségére.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 144. számában jelent meg.)