Vannak született vesztesek. Legyünk megengedőbbek, mondjuk azt inkább, hogy örök másodikok. A már öt sorlemezt és egy DVD-t is megjelentető MR abszolút ilyen, azzal a kiegészítéssel, hogy ők inkább harmadikok. Szerencsétlenségükre a megáradt, bősodrású német melodikus power metal oldalvizére szorultak és nem sok esély látszik, hogy innen elmozdulhatnak. Hiába javulnak lemezről lemezre, hiába most is az igényesség, hiába a Rage szimfonikus "XIII" lemezét is gatyába rázó Christian Wolf közreműködése, legfeljebb a "futottak még" legjobbjai között esik majd szó az Ethnolutionról, ha elkészül a 2006-os év zenei leltára.  Tény, hogy a zenekar Black Sabbath cover-bandát sejtető suta névválasztása sem tűnik szerencsésnek, de azért kicsit sajnálom a fiúkat, mert egyáltalán nem rossz amit csinálnak,  és egy kedvezőbb konstellációban talán több figyelem is irányulna rájuk. Egészen konkrétan, ha pl. a nagyívű Ashes To Ashes-t, vagy a bombarefrént gospel-kórusba csúsztató With Sparrows nótát mondjuk Zachary Stevens és csapata írja az egyébként kicsit sótlanra sikerült új CIIC albumra, most ódákat zengene a rocksajtó az ex-Savatage énekes magáratalálásáról. Mob Rules-ékat ugyanezért ez a veszély nem fenyegeti.

Másrészről meg azért az sem szabad elhallgatni, hogy a premierliga talán még tényleg erős a fiúknak. Ott azonnali kiállítás jár azért, ha ilyen egyértelműre sikerül a Sava-klasszikus "Wake Of Magellan" refrénjének újrahasznosítása (Last Farewell).

Összességében nagyon jó lemez az EA.D. tele változatos, remek dalokkal és ügyes zenei megoldásokkal, de az igazat megvallva, azért az én év végi tízes listámról is bőven lecsúszott.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform-ban jelent meg.)