Itzhak Perlman világhírű zsidó származású hegedűművésztől egyszer megkérdezték, hogy mi az oka annak, hogy a zsidó zenészek kimagasló képességű muzsikusok. Ő erre szerényen azt válaszolta, hogy személy szerint nagyon sok tehetségtelen zenészt ismer közülük, ezért nem tud a kérdésre válaszolni. Ez az anekdota jutott eszembe az olasz Shining Fury kapcsán. Az olaszoknak sajátja az a könnyen befogadható, de virtuóz zeneiség, ami évszázadok óta az európai zene integráns része, és amit a taljánok valószínűleg génjeikben hordoznak. És mivel a genetika nem stílusfüggő, nem árt vigyázó szemeinkkel a Rhapsody által beporozott, majd virágbaborult  olasz heavy metal színteret is figyelni. Sok csapatnál érezhető valami ebből a zenei örökségből, de legnagyobb sajnálatomra a Shining Fury kétlábgéppel hajtott szerelvénye úgy robogott el mellettem, hogy komoly erőfeszítés ellenére sem tudtam sokat visszaidézni a hallottakból. Arra határozottan emlékeztem, hogy egy nem túl vastagon megszólaló speed-power csapatot hallottam, egy többnyire magas hangfekvésben mozgó, nem rossz, de különösebben nem is kiemelkedő énekessel és képzett hangszeresekkel, de úgynevezett "dalok" nyomára újabb és újabb meghallgatás és önmarcangolás; "Nem igaz, hogy nem tudsz egy kicsit jobban odafigyelni és ráhangolódni a CD-re, ha már ingyen elküldte a kiadó!" után sem tudtam bukkanni. Egészen pontosan, egyre mégiscsak. A Deep Purple Highway Star-ját frissen, modern felfogásban játsszák, baromi jól, ezt el kell ismerni.

Nem tagadom, olvastam már ódákat zengő kritikát is a lemezről egy hazai weboldalon. Itt éppen a fogós dalokat és a szenzációs énekes hangadottságait méltatták. Hát…nem tudom. Tegyen mindenki belátása szerint, de vitán felül jól csak az fog járni, aki speed-power stílusban minden(v)evő, és nemzetek szerinti bontásban  katalogizált gyüjteményéből már csak egy olasz "S"-sel kezdődő csapat CD-je hiányzik.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 140. számában jelent meg.)