Ha Mr. Iommi ügyvédei útján megkeresi a SO főnök Richard Anderssont (Majestic, Time Requiem) és első dühében leperli róla a gatyát, abban semmi meglepő nem lesz. Andersson ugyan eddig sem ment a szomszédba egy kis lopkovicért, ám amit most megengedett magának, az minden határon túlmegy. Minimális változtatás után saját szerzői neve alatt, Obsession címmel lemezre játszotta csapatával a Sabbath-klasszikus Anno Mundi-t. Ennek beazonosításán még gondolkodni sem kellett, nem úgy, ahogyan a többi kölcsön-riffen és dallamon, amit kis töprengés után szintén megfejthetünk. Sajnálom nagyon, hiszen a legutóbbi SO lemez óriási kedvenc, ráadásul Andersson termékeny szerző, nem értem, hogy milyen megfontolások vezetik mások szellemi tulajdonának elbirtoklásában. Pedig mennyivel szívesebben írtam volna hosszabban arról az örömemről, hogy a pótolhatatlannak gondolt Nils Patrik Johansson helyére érkezett David Fremberg (Andromeda) is csodákat énekel, vagy arról, hogy a neoklasszicizmust ezúttal háttérbe szorító csapat lemeze egyébként minőségi, bődületes hard rock.

Kiváló dalok, kiváló zenészek, kiváló megszólalás, de ha most, vagy akár évek múlva előveszem a lemezt, sajnos nem ez fog először eszembe jutni róla

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 147. számában jelent meg.)