Tisztelgés Jeff Healey emléke előtt (1966-2008)
A halál nem válogat. Sajnos. Múlt vasárnap, március 2-án, a torontói Szt. József kórházban elhunyt Jeff Healey, a "Roadhouse" (1989) című filmből közismert vak blues gitáros. Csak 41 éves volt, és feleségén kívül két kisgyereket hagyott maga után, Rachel 13, Derek csak 3 éves. Azért lenne egy két keresetlen szavam a kaszáshoz! Túl gyakori vendég a rockzenészek háza táján.
Jeff gyakorlatilag születése óta küszködött a rákkal, szeme világát is mindössze egy évesen, a retinahártyáját megtámadó ritka daganat (retinoblasztóma) következtében vesztette el. Vaksága és csökönyösen kiújuló súlyos egészségi problémái ellenére Jeff jókedélyű maradt és hihetetlen energiával vetette bele magát a zenélés örömeibe. Több hangszeren is játszott és többféle zenei stílust művelt (van jazz lemeze is), nagy és maradandó szerelme mégis a blues gitározás volt. Gitárját az ölébe fektette, s úgy játszott rajta mint a citerán, vagy a country dalokból jól ismert steel gitáron. Bár játéka amúgy blues-osan koszos volt, mégis sajátos dallamérzék és dinamika jellemezte.
Kétszer is volt szerencsém élőben látni. Először 1995-ben a Szigeten, a nagyszinpadon, majd néhány év múlva Minneapolisban, egy kedves kis blues kocsmában. Élőben elképesztő volt, hihetetlen lendületével és jellegzetes humorával elkápráztatta az embereket. Kicsit elcsépelt, de ettől még csöppet sem kevésbé szellemes, hogy koncertközönségét mindig a "Sziasztok! De jó titeket látni!" fölkiálltással üdvözölte.
A régi stúdiólemezek nem szólnak valami jól, és mert Jeff élőben volt igazán elemében, a legméltóbb módja annak, hogy tiszteletünket lerójuk előtte az, ha gyorsan beszerezzük a "Live At Montreux" címmel megjelent koncert-lemezt. A fölvételek 1999. július 3-án készültek a híres svájci koncert-városban, és az "eredmény" mind DVD-n, mind CD-n beszerezhető. A képi és hangzó anyag minősége kiváló, és a repertoár Jeff majdnem teljes munkásságát lefedi az 1988-as debütáló "See The Light" albumtól egészen az 1995-ben megjelent "Cover To Cover" lemezig. Az ember kedélyesen csemegézhet itt a jobbnál jobb nótákból, az eredetileg George Harrison által szerzett "While My Guitar Gently Weeps"-től, John Lennon "Yer Blues"-án keresztül a közönségénekeltetős "Roadhouse Blues"-ig.
Megnyugtató, hogy sok más hanghordozó mellett ilyen maradandó emlék maradt e rendkívül szimpatikus és tehetséges gitáros-énekes után.
Nyugodjék békében! Őt már reményünk szerint a színről-színre látás kegyelme vigasztalja, bennünket meg egyelőre a "Live at Montreux" audio-vizuális élménye.
Tartuffe
Jeff gyakorlatilag születése óta küszködött a rákkal, szeme világát is mindössze egy évesen, a retinahártyáját megtámadó ritka daganat (retinoblasztóma) következtében vesztette el. Vaksága és csökönyösen kiújuló súlyos egészségi problémái ellenére Jeff jókedélyű maradt és hihetetlen energiával vetette bele magát a zenélés örömeibe. Több hangszeren is játszott és többféle zenei stílust művelt (van jazz lemeze is), nagy és maradandó szerelme mégis a blues gitározás volt. Gitárját az ölébe fektette, s úgy játszott rajta mint a citerán, vagy a country dalokból jól ismert steel gitáron. Bár játéka amúgy blues-osan koszos volt, mégis sajátos dallamérzék és dinamika jellemezte.
Kétszer is volt szerencsém élőben látni. Először 1995-ben a Szigeten, a nagyszinpadon, majd néhány év múlva Minneapolisban, egy kedves kis blues kocsmában. Élőben elképesztő volt, hihetetlen lendületével és jellegzetes humorával elkápráztatta az embereket. Kicsit elcsépelt, de ettől még csöppet sem kevésbé szellemes, hogy koncertközönségét mindig a "Sziasztok! De jó titeket látni!" fölkiálltással üdvözölte.
A régi stúdiólemezek nem szólnak valami jól, és mert Jeff élőben volt igazán elemében, a legméltóbb módja annak, hogy tiszteletünket lerójuk előtte az, ha gyorsan beszerezzük a "Live At Montreux" címmel megjelent koncert-lemezt. A fölvételek 1999. július 3-án készültek a híres svájci koncert-városban, és az "eredmény" mind DVD-n, mind CD-n beszerezhető. A képi és hangzó anyag minősége kiváló, és a repertoár Jeff majdnem teljes munkásságát lefedi az 1988-as debütáló "See The Light" albumtól egészen az 1995-ben megjelent "Cover To Cover" lemezig. Az ember kedélyesen csemegézhet itt a jobbnál jobb nótákból, az eredetileg George Harrison által szerzett "While My Guitar Gently Weeps"-től, John Lennon "Yer Blues"-án keresztül a közönségénekeltetős "Roadhouse Blues"-ig.
Megnyugtató, hogy sok más hanghordozó mellett ilyen maradandó emlék maradt e rendkívül szimpatikus és tehetséges gitáros-énekes után.
Nyugodjék békében! Őt már reményünk szerint a színről-színre látás kegyelme vigasztalja, bennünket meg egyelőre a "Live at Montreux" audio-vizuális élménye.
Tartuffe
