Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.pathosray.com
myspace.com/pathosray

Zenészek:

Marco Sandron - ének
Alessio Velliscig - gitár
Fabio D'Amore - bőgő
Gianpaolo Rinaldi - billentyűk
Ivan Moni Bidin - dobok

A Pathosray új lemeze is mintegy eleven cáfolata Túrisas komám azon megállapításának, miszerint az olasz progresszív metál műfaj meglehetősen belterjes, mivel minden egyes említésre méltó megmozdulásuk körül így vagy úgy ott sertepertél a DGM valamely tagja. Amikor ez a kijelentés tétetett, még nem ismertem a Pathosray nevű 2000-ben alakult talján formációt, amely a Scarlet Records kiadónál megjelent debüt album után átnyergelt a Frontiers népes "istállójába", hogy a "Sunless Skies" című új lemezt már ott jelentessék meg. Ha a "Szenvedélysugár" névre hallgató csapatot már akkor ismerem, azonnal ezzel trónfoltam volna.

Annál is inkább, mert zenehallgatás közben egyre azon agyaltam, hogy ez az olasz banda valamihez piszkosul hasonlít. Azután hirtelen beugrott az egykor ígéretes honfitárs, az Eldritch, melynek "El Nino" című 1998-as lemeze fönt említett tanult kollégám nagy kedvence (dionysosrising.blog.hu/2008/02/05/eldritch_el_nino_1998_2007). Bizony-bizony: nincs értelme tovább azon keseregni, hogy az Eldritch miért nem tudja azt a teljesítményt megismételni. Itt van nekünk a Pathosray, amely mintha egyenes folytatása lenne annak a jól sikerült albumnak. Sőt, Marco Sandron hangja nekem sokkal jobban bejön, mint Terence Holleré. Persze nem egy Eldritch klónnal van dolgunk, de mindent összevetve, mintha a két brigádot egy tőről metszették volna.

Kár, hogy a lemez a végére kicsit belassul, elballadásodik (kivéve a "Poltergeist"-ot). A "Crown Of Thorns" és "Behind The Shadows" dögös belépők. Remélem, hogy a Pathosray nem fog idővel ellaposodni, mint ahogy azt is, hogy a Rage lemezekről már ismert, Peavy Wagner-féle biomechanikus lények által ihletett borítóterv sem válik a jövőben követendő tendenciává.

Tartuffe