Cardiant: Tomorrow's Daylight (2009)

Kiadó:
Marquee/Avalon

Honlapok:
www.cardiant.net
myspace.com/cardiant

A kölyökképű finneket elnézve alig hiszi el az ember, hogy közel 10 éve zenélnek együtt. Nem volt éppen könnyű dolguk, állandó tagcserék és kiadói problémák miatt a "Tomorrow's Daylight" egy küzdelmes évtized alatt csak a második teljes nagylemez. Az egészen nyilvánvaló, hogy nincs bennük sem újító, sem világmegváltó szándék. Minden sallangtól mentes, egész jó dallamérzékkel megkomponált tipikus észak-európai metált játszanak, építve olyan bandák örökségére, mint a Helloween vagy éppen a honfitárs Sonata Arctica.

A baj csak ott van, hogy az album nem csak nem "süti", hanem egyenesen langymeleg. Ez a teljesítmény egy olyan metál zenei szempontból kiemelkedő országban, mint az "ezer tó földje" elégtelen az üdvösséghez, legföljebb a középszer szürke eminenciásai közé vezetheti be a Cardiant tagjait. Ez elsősorban vonatkozik Antti Hänninen gitárosra, aki ugyan nem rossz dalszerző, de hangszerkezelése alapján inkább szerényen meg kellene osztania a színpadot egy nála képzettebb húrnyűvővel. Arrafelé bizonyára nem kívánna különösebb utánajárást egy ügyes gityós fölhajtása.

A kiemelkedő és emlékezetes pillanatokban egyébként sem bővelkedő lemez mélypontja egyértelműen a techno ritmusban fogant "Somehow" rémsége. Úgy látom, igaza van az album címének, a nappali verőfény még odébb van; az a jövő dolga lesz... Ha egyáltalán...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika