Kiadó:
Voice Music

Honlap:
myspace.com/vanquishtheband

Ha valaki van annyira fakír hajlamú, hogy rendszeresen ellátogasson blogunkra, már megszokhatta, hogy a metál fanatikusok hazájának számító Brazíliából időről időre jelentést teszünk egy-egy tehetséges csapatról, akik közül sokan nemzetközi összehasonlításban is megállják helyüket. A Sao Paulo-i fiatal Vanquish tavaly előrukkolt első hivatalos albumával, ami leginkább a klasszikus heavy metal kategóriában helyezhető el, annak ellenére, hogy a lemezt hallgatva óhatatlanul az a benyomása támad az embernek, hogy még nem találtak rá saját hangjukra, stílusukra.

Némileg szokatlan brazil együtteseknél, hogy a szólógitáros, Fabio Thomé nem egy nagy varázsló, inkább középkategóriás zenész; az énekes-ritmusgitáros Guilherme Falanghe hangterjedelme pedig erősen behatárolt, bár mélyebb hangfekvésben nincs vele gáz. Ennek megfelelően inkább a Metallica-Megadeth által meghatározott stílusban fogant dalok (pl. az első kettő) állnak jól nekik, a Savatage-ízű "Fool's Errand" vagy a Rainbow-Cornerstone típusú "The New Song" sokkal kevésbé. Ha Falanghe magasabb regiszterekkel próbálkozik, sokszor Uli Jon Roth hangján szólal meg, az pedig nyilvánvaló, hogy a zseniális "Sky-gitárost" nem énekéért szeretjük.

A brazil csapatokat dicsérni, magasztalni szoktam, de most kénytelen vagyok megállapítani, hogy a Vanquish nevével ellentétben nem igázott le, nem hódított meg, nem volt képes legyőzni. Persze a srácok még nagyon fiatalok, idővel beérhet a dolog. A dalok tulajdonképpen jól össze vannak pakolva, és a szükséges pluszt talán el tudják lesni, miközben olyan bandákkal turnéznak, mint a Shaman vagy a Dr. Sin.

Tartuffe