Kiadó:
Scarlet Records (olasz)

Honlap:
myspace.com/disdainsweden

Március 15-i nemzeti ünnepünkön, a pesti radikális fiatalok hőbörgésének évfordulóján jelent meg a Disdain névre hallgató svéd csapat első nagylemeze. A jellegzetesen skandináv power metal műfaj már így is meglehetősen széles választékát bővíti ez a quintet, méghozzá szinte egyenes folytatásaként azoknak a szép hagyományoknak, amelyeket pl. a nem régen ismertetett és szomorúan kurta életű Heed alapozott meg és ápolt komoly kompetenciával (róluk itt). Ezért aligha csodálkozhatunk, hogy egy nóta erejéig (Leaping Cat) az aranytorkú és általam nagyon hiányolt Daniel Heiman (Lost Horizon, Heed) is belebömböl a mikrofonba. De hogy! Megjegyzem ugyanebben a számban vendégszerepel Matthias "IA" Ekhlund (Freak Kitchen) gitáros is, akinek hangszeres tudását maximum csak elvontsága múlja fölül.

A göteborgi metálhorda 2007-ben már beetetett egy EP-vel (mely a most megjelent albummal azonos címet kapott), s azóta jó néhány évük volt arra, hogy kellőképpen kiérleljék a bemutatkozó anyagot. Az euro-power cuccokra szakosodott olasz Scarlet Records jelentette meg a lemezt, ami a stílus töretlen népszerűségét figyelembe véve skandináv területen azért egy kicsit fura.

A zene egyébként nagyon rendben van: a két gitáros sziklaszilárd alapokat, dögös riffeket pakol a dallamos refrének alá, a szintis aláfestés kellően modern hangzást kölcsönöz a hagyományos power szerzeményeknek, Christian Börjesson énekesnek pedig nincs semmi szégyellnivalója a zseniális Heiman  mellett, akihez hasonlóan díszítő jelleggel és jól időzítve ő is elhördül olykor-olykor.

Úgy tűnik, ezt a szintet Göteborgban és környékén különösebb erőfeszítés nélkül nagyon sokan tudják. Egyénisége tehát nem sok van e muzsikának, de dög és dallam annál több van benne. Nem is húzom tovább: ez a CD is megy be szépen a gyűjteménybe: a Tears Of Anger, a Bloodbound, és a Heed mellé. Jól ellesznek együtt, majd headbang-elnek nagyokat...

Tartuffe