Anaxes: Antithesis (2010)

Honlap:
myspace.com/anaxesprog

Egyéb irányú és egyáltalán nem pihentető elfoglaltságok miatt kényszerű hallgatásra volt ítélve blogunk, de mire "hazafias" szolgálatomból visszatértem, egy nagy rakat hallgatnivaló gyülemlett föl, így – még jócskán kótyagosan - halaszthatatlanul neki kell látnom az értékelésnek. Elsőnek egy elsőlemezes brazil progresszív metál anyag kerül terítékre. A brazilok megbízható minőségben szállítják a fincsi hallgatnivalót, ezért semmilyen előítélet vagy kétség nem volt bennem, amikor nekiláttam a bizonnyal nem csak számomra tökéletesen ismeretlen Anaxes nevű brigád lemezének meghallgatásához.

Nem is kellett csalódnom: hihetetlen magabiztos hangszerkezelés, összetett, rutinosan építkező zenei fogalmazás, könnyen megközelíthető dallamok és Gui Antonioli személyében egy kiváló énekes tette az élményt maradandóvá. A fogaim között el is morzsoltam egy cifra káromkodást. Most honnan a túróból szerezzem be eredetiben a CD-t, amikor azt se tudom, hogy melyik jelentéktelen helyi kiadónál jelent meg?

Az Anaxes stílusában nagyon közel áll az általam korábban egekig fölmagasztalt Oficina G3-hoz (itt), de furcsamód érzek benne némi germán progresszivitást, leginkább a Tomorrow's Eve és az Ivanhoe vonalán.  A közel egyórás lemez hallgattatja magát, talán csak a "Stuck In This World" című kevésbé sikerült ballada alatt szenderedtem el egy kicsit. A lemezt záró "Crying Alone" azonban bebizonyította, hogy azért megy nekik a líra is. Egyébként meg babán elleszek vele, amíg az Angra új lemeze meg nem jelenik szeptember 29-én. Combos egy év ez a 2010-es!!!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika