Radiance: The Burning Sun (2010)



Honlapok:
www.radiance.fi
music.radiance.fi

Ha nem lenne olyan hideg arrafelé, bizony meggondolnám, hogy Finnországba költözzek. Egyre világosabb, hogy természetes zenei közegemre találnék ott; majdnem minden hétvégére jutna valami jó kis koncert és kedvenc lemezeimet is könnyebben be tudnám szerezni. A Radiance fedőnéven alkotó Sami Raatikainen szóló projektjét persze ott sem tudnám megvenni, mert a várható minimális érdeklődés miatt a tehetséges gitáros/zenei producer egyszerűen saját honlapján tette letölthetővé legújabb szerzeményeit.

Aki nagyon otthon van a dominánsan  skandináv death metal (al)világban, az Sami Raatikainen-t nyilván a Necrophagist vagy a Codeon nevű brutális hordák gitárosaként ismeri, de úgy tűnik, most ki akarta magát próbálni a progresszív metál műfajban, s ehhez olyan énekeseket sikerült megnyernie, mint Mats Levén (őt bemutatni ezen az oldalon tök fölösleges), valamint a "gótikusan" bájos Noora Häkkinen. Mindkettő telitalálat, csakúgy, mint a bonyolultságában is varázslatos muzsika, ami - ha megjelent volna lemezen - most menne befelé a három Beyond Twilight CD-m mellé. A legutóbbi BT albummal (itt) nemcsak zeneileg, de formailag is rokon a "The Burning Sun", hiszen egy 49 perces hideglelős metál szimfóniával van dolgunk, amit a szerző-gitáros-producer csak technikai okok miatt osztott föl 7 különböző hangfájlra ("magyarosan": track-re).

Nem lelket simogató, pihekönnyű hallgatnivaló, az biztos. Persze nem is a romantikus nyárvégi estéken fog előkerülni az anyag, hanem inkább zaklatott, borongós hangulatomban; mondjuk egy fagyos, szürke téli nap után válik majd igazi lelki katalizátorrá. Alighanem sokat elárul jelenlegi pszichés állapotomról, hogy ma egész nap ezt a súlyos, soktételes opuszt hallgattam. Jól egymásra találtunk. Titkon azért bízom benne, hogy egyszer majd nemcsak mp3-ban lesz meg, hanem booklet-tel együtt, teljes fizikai valójában is (na, nem a borító miatt).

Tartuffe

Címkék: lemezkritika