Kiadó:
Progman Records

Honlap:
www.solidvision.it
myspace.com/solidvision

Magam sem értem, hogyan fordulhatott elő az a malőr, hogy a Solid Vision nevű olasz progresszív metál banda tavalyi lemeze átsiklott az egyébként - főleg ebben a tartományban - rendkívül érzékeny radarom alatt. Értetlenségemet csak fokozza, hogy a Solid Vision történetesen egy az egyben az a tehetséges brigád, amelyik a Dominici-féle O3 trilógia lemezeit följátszotta - nem is akárhogy! (kritika itt) - ráadásul Brian Maillard gitáros instrumentális szólólemezét (beszámoló itt) manapság is gyakran előveszem, mert önállótlansága ellenére is nagyon király.

Persze nem volt bennem semmifajta elfogódottság, amikor végre beélesíthettem a "Sacrifice" című albumot, mert a korábbi munkák (Eleven - 2004, The Hurricane - 2006) a vitathatatlan hangszeres kompetenciák ellenére sem taglóztak le, sőt Samuele Pintus, egy középszerű énekes nem kevésbé középszerű dallamai kifejezetten elkedvetlenítettek. Mielőtt a részletekre térnék, annyit mindenképp előre kell bocsátanom, hogy a "Sacrifice" jobban szól mint elődei, ebben a tekintetben tehát sikerült előrelépni, sőt Pintus is meggyőzőbben teljesít.

Ami a dalokat illeti, egy direktebb, karcosabb hangvétellel szembesülünk, amitől nem idegen az óvatosan, de jó érzékkel alkalmazott hörgés sem (pl. Same Death). Ugyanakkor a dallamok most sem igazán akarnak rám ragadni, sokszor leperegnek mint a datolyaszilváról (ismertebb nevén kakiról) a harmatcsöppek. Nagyon sajnálom, mert zeneileg a dolog működik, sőt majdnem hibátlan. Látszik, hogy a Maillard testvéreket eredetileg a Liquid Tension Experiment ihlette meg, és annak idején instrumentális anyagokkal indítottak. Ebből okulva sürgősen le kéne szerződtetni egy ügyes énekest, akit - mondjuk - Magnus Karlsson dallamérzékével áldott meg a Teremtő.

Amit eddig írtam, természetesen nem zárja ki annak eshetőségét, hogy egyik-másik jobban sikerült szerzemény (pl. "Millions Of People" vagy "Apocalypse", amihez egész helyre kis videoklip készült) fölébreszti majd néhány elszánt progger érdeklődését. Nyilván érnie kell még bennem az anyagnak kicsit, de azért nem elhanyagolható tény, hogy a lemez bónusz CD-n található teljesen instrumentális változata jobban bejött nekem. Ettől függetlenül Brian Maillard még nagyon, de nagyon tud...

Tartuffe