Kiadó:
Nicrothal Records

Honlapk:
www.heavenfall.de
myspace.com/heavenfallmusik

Éppen a napokban hívott föl egy följebbvalóm némi baráti csevelyre, és megállapította: nem kell elkeseredni, ha alacsony a blogunk látogatottsága, hiszen itt sokszor a legszűkebb értelemben vett rétegzenékkel foglalkozunk. Csak hogy bebizonyítsam, mennyire igaza volt: itt van mindjárt ez a Heavenfall nevű progressive-power tömörülés. Ruhr-vidéki germán barátaink igen fiatalok és megeszem a baseball sapimat, ha valaki ismeri őket mifelénk. Pedig elsőlemezes csapatként elég érdekes anyagot ütöttek össze, ráadásul ellopták az ötletemet. Ha zenész, sőt tehetséges dalszerző lennék (mint ahogy sajna nem vagyok), már régen összepakoltam volna egy koncept-anyagot a hét főbűnről. Óriási kedvenc nálam a Hetedik (Se7en) című film Brad Pittel és Morgan Freemannel, és szerintem óriási ötlet zeneileg azt megfogalmazni, amit David Fincher rendezőnek sikerült képileg megjelenítenie.

Szóval a Heavenfall elég nagyot vállalt és a körülményekhez képest azt kell mondjam, tulajdonképpen nem is tört bele a bicskájuk. A zene szimfonikus elemekkel gazdagított, összetett és kellőképpen borús hangulatú, ahogy az illik is a témaválasztáshoz. Az énekes (Daniel) hangja Christian Börjessonnak, a Disdain énekesének hangjára emlékeztet ugyan (itt), de dallamaiban és bizonyos (sötétebb) tónusaiban sokszor Tom Endlundot, az Evergrey frontemberét idézi. Sajnos a hangzás - valószínűleg a kis költségvetés és a törpe kiadó miatt - nem túl meggyőző; a dobok bizony tompán pufognak és a gitárok is messze vannak a hasítástól, de legalább a szinti rendben van.

Sommás ítéletem az, hogy a Heavenfall-ból még bármi is lehet. Érdemes lesz rájuk odafigyelni, főleg olyanoknak, akiknek az olasz Pathosray "Sunless Skies" című lemeze (2009) tetszett (itt). Ha másért nem, azért mindenképpen érdemes erre a blogra időnként ellátogatni, mert az ember értesülhet az ilyen nevesincs megjelenésekről. (Vagy éppen ezért nem érdemes? Ezt másoknak tiszte eldönteni...)

Tartuffe