Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.suncaged.com
myspace.com/suncaged

Valami miatt a progresszív metálról ritkán jut eszünkbe Hollandia, pedig Arjen A. Lucassen számos projektje mellett ott van pl. Marcel Coenen gitáros-zeneszerző és számos projektje. Coenen-nek azonban még mindig nem sikerült az áttörés, amit Lucassen már elért a Star One és Ayreon anyagokkal, jóllehet a Lemur Voice és Sun Caged a kilencvenes évek közepétől szállítja - ha nem is túl sűrűn - az aprólékosan, művészi igénnyel kidolgozott lemezeket. Persze Coenen egészen jellegzetes stílusa sokkal kevésbé közérthető, mint Lucassen-é: sokkal sarkosabb (matekosabb) és áthatja egyfajta súlyos, sötét mélabú.

A "The Lotus Effect" óriási előnye elődeivel szemben az, hogy végre baromi jól szól (ez korábban egyáltalán nem volt jellemző) és az énekdallamokkal, harmóniákkal érezhetően többet bíbelődtek. Itt korábban André Vuurboom énekelt, aki a Sun Caged-ből kiválva megalapította a Sphere Of Souls-t, melynek eleddig sajnos egyetlen albuma, a "From The Ashes..." lényegesen emészthetőbb, dallamosabb lett, s talán ez ihlette meg Coenen mestert is. Az biztos, hogy az amerikai származású Paul Adrian Villarreal személyében olyan énekest választott, akinek szakasztott olyan hangja van, mint Vuurboom-é. Lefordítom: erős, kristálytiszta, kellemes fekvésű.

A zenészek teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de - mint tudjuk - ez önmagában még nem garancia a sikerre. Rene Kroon billentyűs játéka mindenképpen megérdemli, hogy külön kiemeljük; mind kíséretben, mind szólóban nagyon erős, és a hangszíneit is nagyon lájkolom. Szóval, ha valakinek kifogása lehet a Sun Caged legújabb albuma ellen, azt csakis eltérő stíluspreferenciák okozhatják, vagy eredendő idegenkedés attól a melankolikus, nehezen követhető dallamvilágtól, ami a "Pleasant Shade Of Gray" és "Disconnected" érás Fates Warning rokonságába utal mindent, amihez Coenen-nek köze van. Egy biztos: a Lótusz Effektus nemcsak a Sun Caged, de Coenen pályafutásának is legjobb anyaga.

Tartuffe