Nem tudom, hogy ki volt az első tollforgató, aki lemezkritikát írt. Persze azt sem, hogy miről. Pedig nagyon érdekelne. Mi volt vele a célja? Hogy bemutasson egy lemezt és elmondja a véleményét? Vagy mint az éttermi kritikusok (sok vicces amerikai film született már ebben a témában) végképp lebeszélje arról embereket, hogy megvásároljanak egy lemezt? (Azaz, akkoriban gondolom még bakelitet.) Vagy épp ellenkezőleg? Reklámcélokat szolgált a dolog? Írjunk egy lemezről szépet és jót, hogy könnyen eladható legyen? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy picit...

Soha nem írtam még lemezkritikát. Miért nem? Mert nem tudok. Írok én bármiről, de nem érzem magam kompetens személynek abban, hogy értékeljek egy alkotást. Emberek szellemi termékét, hónapok munkáját, amit talán ők a legjobbnak tartanak. Van persze véleményem. Meghallgatok egy dalt, és legjobb esetben két dolgot mondok:  "Atyavilág, mi ez a szar?" vagy "Ez nagyon ott van!".  De, hogy én ezzel bárkit is befolyásoljak? Nem az én reszortom. Ez nagy felelősség.

Pedig most nagy divat a lemezkritika. Az, hogy egy rövid cikkben bemutatunk egy zenekart, vagy hogy interjút készítünk velük már nem elég. Minden zenekar kritikát akar. Miért? Mi van, ha az az anyag nem jó?  Nem piacképes, hallgathatatlan, azaz egyszerűen rossz. Van olyan újságíró, aki felvállalja, hogy ezt leírja? Egyáltalán mitől újságíró egy újságíró? Mitől kritikus egy kritikus? Elég ha jól bánik a szavakkal? Elég, ha ismeri a zenét? Ha ismeri a zenekar munkásságát? Az élet nagy kérdései. Viszont ez egyik zenekart sem érdekli. Ők csak egyet akarnak: írjanak róluk! Mégpedig kritikát!

Munkámból kifolyólag sok lemezkritikát olvasok. Persze nincs időm az összesre, és nem is érdekel mind. A HammerWorld  "Sokkoló korongok '" rovatát viszont  mindig végigolvasom, mert tudom, hogy ott csak a legjobbak írnak. Nem feltétlen a legjobbakról, de ha azt vesszük, hogy a lemezkritika elvileg egy objektív, de olvasmányos használati utasítás egy termékhez, akkor ez nem is számít. 

De nézzük az internetes oldalakon fellelhető gyöngyszemeket.  A kedvenceim azok, mikor a dalcímeket felsorolja a "szerző" és mond hozzájuk pár kedves szót. Nahát, ez minden, csak nem kritika. A másik, mikor az önjelölt újságíró  nagyon meg akar felelni az adott zenekarnak, és  túlértékeli a művet, sajnos aránytalanul. Minden mondatban érződik az elfogultság. Ez nagyon gáz. Ez tilos.

A  kérdés az, hogy mire is jó egy kritika? Arra, hogy egy lemezt eladhatóbbá tegyen? Vagy hogy egy zenekart népszerűbbé? Ki döntheti el, hogy mi a jó és mi nem? Mitől jó egyáltalán egy kritika? Utálom mikor olyan kérdéseket teszek fel, amire még magam sem tudom a választ :)

Mielőtt megdobálnátok kővel, pedig ki sem mondtam YHWH nevét, inkább mondjátok el Ti is a véleményeteket! Vitatkozzatok! Azt szereti a magyar :)

Andrea