1961-ben még nem éltem. Sőt! Még csak kósza gondolat sem voltam. Bár az évtized végére azért sikerült magam rászabadítani a világra, de mire olyan korba kerültem volna, hogy felfedezhessem, az Ifiparkot bezárták. Élt 20 évet. De milyen 20 évet! Nebuló, Bergendy, Radics Béla, Gemini, Hungária, Kex, Illés, Omega, Mini, és még sorolhatnám.

Nektek mondanak még valamit ezek a nevek? Nektek, akik ma zenét hallgattok? Talán szüleitek, nagyszüleitek elbeszéléseiből ismerősek lehetnek ezek a zenekarok. Valószínűleg nem arról meséltek, hogy az akkori pártállam, mint jó "szülő" hogyan próbálta az embereket a marxista-leninista-kommunista-szocialista és ki tudja még milyen eszmék szerint "nevelni", hanem arról, hogy volt egy hely, ahova családok, fiatalok és idősebbek mehettek szórakozni. SZÓRAKOZNI. Mennyivel másabb ma ennek a szónak a jelentése…

Sajnálom, hogy a 60-as évek kimaradtak az életemből. Örök renitensként igazán ki tudtam volna magam élni. Bár ezt teszem ma is, nem hiszem, hogy össze lehet hasonlítani azt az érzést, mikor rendszeresen áthágom a sebességhatárokat azzal, mikor megtagadok olyan viselkedési normákat, amiket egy diktatórikus alapokon nyugvó rendszer akar rám erőltetni.

Az Ifiparkról született könyv, musical és tucatnyi írás. Az egyik közösségi portálon több mint 5000 tagot számláló csoportra bukkanhatunk. Nagy kultusza van még most is, több mint 20 évvel a bezárása után. Elolvashatok mindent róla, de soha sem fogom tudni az ÉRZÉST a magamévá tenni.

2011. augusztus 23-án a PeCsa caféba hívnak minket. A rendezvény címe: Volt egyszer egy Ifipark. Emlékezésre hívnak mindenkit, aki még emlékszik, és mindenkit, aki többet akar tudni arról, milyen is volt a Budai Ifjúsági Park.

www.pecsacafe.hu

Andrea