Kiadó:
Escape Music

AORszágban a tudósok összedugták a fejüket: Ajaj, idén sem sikerült feltalálni a spanyolviaszt! De hát nem is ez volt a cél! Aki új megoldásokra, megújulásokra, modernebb hangzásra vágyik, az keresse fel inkább Proghont, bár az odalátogató turisták is csalódnak néha (lásd Queensryche). AORszágban mindenki boldog, ha egy jól sikerült dallamot összepárosít egy remekbeszabott gitárszólóval, és nyom alá egy rádióbarát szintiszőnyeget, hogy felkapják az éter hullámai és minél messzebbre repítsék.

Most itt ez a pasas Szívföldéről (Chris Ousey - Heartland), aki összeállt egy sugárzó tehetségű (akarom mondani Radioactive) gitárossal (Tommy Denander), hogy elkészítse első szólólemezét egy olyan producer kezei alatt (Mike Slamer), aki nemcsak szintén kiváló gitáros, de birtokában van a csodák őrzőjének, a Hetedik Kulcsnak (Seventh Key) is. A háttérben dolgozó iparosok sem ma kezdték, Neil Murray-t (Whitesnake, Black Sabbath, MSG, Gary Moore, Brian May, stb.) nem kell bemutatni, talán csak a ma született báránynak, de annak meg minek, és Gregg Bissonette (David Lee Roth, Joe Satriani, Steve Lukather, Steve Vai, Larry Carlton, stb.) sem az ismeretlenség homályából ugrott a dobok mögé hirtelenjében. A végeredmény egy igen kellemes dallamos rock album, csupa-csupa Ousey-Denander szerzemény.

Időnként Berkes Gábor lenéz az Első Emeletről, hogy mi ez a Kajagoogoo-s szintifutam, de aztán jön egy Denander-szóló és már el is felejti, hogy mit akart mondani. Ousey-ről kiderült, hogy tehetséges énekes, csak eddig nem találta meg a párját (senki ne gondoljon rosszra, én zeneszerző-párra gondoltam). A Heartland valahogy túl langyos volt nekem, de most végre lehűlt a levegő és megkeményedett a végeredmény, mint sz.r az Antarktiszon. Itt aztán röpködnek a húzós dallamok egymás után. Időnként bevillan egy kép a The Magnificent Brother Firetribe-os világából is (The Mother of Invention, Give Me Shelter), esetenként beúszik a képbe a Fergie Frederiksen szólóalbum (az AOR muzsika idei zászlóshajója) vezérsíkja, mint birodalmi csillagromboló a Star Warsban (On Any Other Day, A Natural Law), sőt a "Motivation"-t hallgatva még az is eszembe jutott, hogy "Ez Igen!" (vagyishogy ez Yes, az "Owner Of A Lonely Heart" modernkori interpretációja), de alapvetően a Denanderre leginkább jellemző Radio(barát)active muzsika szól a lejátszóból.

Kedvenceim a "Chemical High" és a "By Any Other Name", ezekkel engem megvett kilóra, mint Frederiksen a "Lyin' Eyes"-szal. Nem lett akkora durranás, mint a Frederiksen lemez, de Jon Bon Jovi megnyalná mind az öt végtagját, ha csak hasonlót tudna írni az elkövetkező év(ek)ben.

CsiGabiGa