Honlapok:
theomegaexperiment.bandcamp.com
myspace.com/1omegaproject

A Lord Of Mushrooms kritikámmal kapcsolatban jegyezte meg Kotta kolléga, hogy szinte érthetetlen, honnan kukázom ezeket a lemezeket. Hát igen, ezeket a zenéket tényleg kukázom, a cyber-téri nagy szemetes konténerekből bányászom ki, csak jó érzék és némi gusztus kell hozzá. Az Omega kísérlet is egy ilyen virtuális lomtalanítást követő portya származéka, és konkréten két hónapja (vagy több?) van nálam elfekvőben.

Ez a kísérlet két michigani fiatalember nevéhez kötődik, akik 2009 óta dolgoznak együtt a lemezen; az ötletgazda, Dan Wieten meggyőző kompetenciával kezeli a gitárokat (beleértve a bőgőt is), ő felelős továbbá a dob-programozásért és a hangmérnöki munkáért. Ryan Aldridge pedig a billentyűket és a többi kütyüt kezeli, megteremtve ezzel az ambientes, elektronikus alapokat. A programozott dobok, miközben jelentősen lecsökkentik a produkció anyagi kiadásait, sok embert elriasztanak. Én is ebbe a kategóriába tartozom, jóllehet jelen esetben tényleg nem annyira zavaró, mint mondjuk David Guetta táncos kis szösszeneteiben. A mikrofon mögé nem kevesebb, mint három énekest állítottak, bár őszintén szólva nem válnak el karakteresen egymástól az itt vendégeskedő Victor Lazareus, Bob Guthrie és Jeremy DeWitt témái. A passzio.hu-n megjelent Pjuan tollából származó kritika (itt) találó megjegyzése, hogy Wieten legfőbb példaképe, Devin Townsend egyedül, egyetlen torokkal megoldja azt, amihez itt három dalnok kellett, sőt Townsend hangképző szervében még ott lakik jó pár további trükk is.

Az Omega kísérlet lényegében Devin Townsend agyament, kísérleti zenéjének és a dán Anubis Gate digitális hangzású progressziójának ötvözete némi djent behatással és jelzésértékű hörgésekkel. Van itt totál elborult aprítás (Furor), de bizony akadnak über-dallamos, kidolgozott kórustémákkal rétegzett direktebb szerzemények is (Gift, Karma, Terminus). Véleményem szerint hosszútávon inkább az utóbbi irányt kéne erőltetni, s akkor a következő anyagot talán nem kell majd magánkiadásban, programozott ritmusokkal megjelentetni. Bár tartok tőle, hogy a mostanában egyre népszerűbb, számomra azonban idegesítően egynemű, "zajos" djent és a dobprogramok között egyfajta természetazonosság áll fönt.

Tartuffe