Taifa: Despertando El Silencio (2012)

Taifa.jpg

Honlapok:
www.reinodetaifa.com
myspace.com/reinodetaifa

Először azt sem tudtam, hogy komoly a dolog vagy valami Torrente-féle ízetlen tréfa. Heavy metal és arab hatásokat asszimiláló spanyol muzsika, mintha egy képtelen ötlettől vezérelt Gypsy Kings duettet hallgatnánk a Mägo de Oz-zal. Azután rájöttem, hogy a Taifa nevű hispán trió tényleg komolyan gondolja. Ezek után már csak azt kellett eldöntenem, hogy nekem bejön-e ez a furcsa keverék vagy sem. Sajnos a válaszban még most sem vagyok biztos, pedig már konzultáltam erről egy országos csaj-cimborámmal is. Tuti nem a spanyol nyelv okoz problémát, bár az európai spanyolok pöszeségén mindig jót röhögök...

A Taifa tulajdonképpen marha érdekes kísérlet, része a folk vagy etno-metál őrületnek, ami anno elsősorban kelta-skandináv vonalon indult el, de Emir Hot, a Dalriada, illetve más nem-nordikus csapatok azóta bebizonyítottak, hogy ez ma már földrajzilag sokkal tágabb fogalom. A Taifa kísérleti zene, amennyiben hangzásában, stílusában, ritmikájában teljesen más, az arab muzsika kromatikus világához közelebbi folkot próbál becsempészni a metálosok ízlésvilágába. Azt kell mondjam, látom benne a fantáziát. Szeretem a Myrath-ot, s a maga nemében a Gypsy Kings-et is, akkor miért ne adnék esélyt egy olyan bandának, mint a Taifa?

Szóval az elképzelés rendben van, sajnos azonban a kivitelezéssel akadnak problémák. Nem Luis Massot énekes sokaknak talán idegesítő hangjával van baj, azt egyrészt meg lehet szokni, másrészt tipikusan ehhez a muzsikához illik. A gond meggyőződésem szerint Victor Arco gitáros, aki gyenge középszer, pedig ide aztán tényleg hatalmas akusztikus és "villanyos" gitármágia illene, lélegzetelállító tekerésekkel, káprázatosan gyors és pontos kipengetésekkel.

Sajnos a hangzás is elég "low budget", pedig Arco ritmusban sokkal meggyőzőbb, mint szólóban, de ma már nem szabad úgy szólni, mint a '80-as évek Hungaroton lemezein a magyar rock "don"-jai. A Taifa mindenképp érdemel némi dicséretet az úttörő munkáért, de attól tartok ezt a zenét nem ők fogják emancipálni a köztudatban - legalábbis nem ebben a fölállásban. Több népi - ütős és fúvós - hangszert,  egy jobb gitárost, valamint egy kicsit teltebb (szimfonikusabb) hangzást kívánok nekik.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika