Kiadó:
Sensory Records

Honlap:
facebook.com/mysoliloquy

Úgy ficánkol a gitár a dús billentyűtengerben, mint pisztráng a hűs hegyi patakban. Ez volt az első gondolatom a szigetországi projekt bemutatkozó albumának hallgatása közben. Projekt, mert igazi zenekarról beszélni itt nem lehet: Pete Morten, aki leginkább a Threshold ritmusgitárosaként lehet ismerős az egyszeri proggernek, egyetlen dobos (Damon Roots) segítségével öntötte formába régóta érlelődő ötleteit (a megjelenés óta bővültek koncertképessé). Régóta formálódó ötletek, igen, mert elviekben 10 éves ez a "banda", de szerintem Ti sem hallottátok az eddig megjelent 2 EP-jüket. Nem is baj, mert azok krémje emitt újra rögzítésre került.

Nem, a zene amúgy nem thresholdos. Na jó, egy kicsit. De legalább ugyanannyi van benne az "FWX"-es, kísérletezgető Fates Warningból, vagy az "Empire" korabeli Queensryche puha intelligenciájából. (Az utolsó két Galahad opus is jó kiinduló pont lehet amúgy – ismertető ITT és ITT.) Morten egyébként jobb muzsikus, mint amilyen gitáros. Pont a gitárszólók nem túlzottan technikásak ugyanis, inkább fílingesnek mondanám őket. Dalszerzőként azonban nem érheti panasz, és énekesként is szépen megállja a helyét. Magasabb fekvésű, érzelem-gazdag hangja elmenne bármely neo-prog zenekarban. Bele tud vinni továbbá némi pimaszságot, angol kocsmakiejtést is az énekstílusába, ami kifejezetten tetszik nekem.

A lemez jól szól, külön köszönet a hangmérnöknek azért, hogy a basszusgitár pulzálását végig tökéletesen hallani. A ritmusszekció ugyanis finom, rafinált tört ritmusokra épülő alapokat tesz a fent említett ficánkolás alá – mindez a túlcsorduló elektronikával nagyon modern, táncos jelleget kölcsönöz a történetnek. A végeredmény helyenként amolyan Ministry meets Queensryche jellegűvé válik ezáltal – igazi kuriózum, azt gondolom.

Nem nehéz tehát rákattanni a "The Interpreter"-re, nálam 2013 első igazán kellemes meglepetése. Valahol azt olvastam, egy brit másodvonalas mozi is felhasználta az egyik számot innen. Tökéletes választás, tényleg amolyan filmzenés az egész korong, aminek elsősorban hangulata van. Másodsorban pedig egy élvezetes, kísérletező, előremutató progresszív metal/rock alkotás.

Kotta