Szerintünk azzal maga Király Pitta sem számolt, hogy az elmúlt négy évben megjelent instrumentális lemezei a hazai gitár-fanatikusok körében ennyire kedveltté válnak, a "szatmári üstökös" gyakorlatilag a teljes ismeretlenségből lett hirtelen az ország egyik legtöbbet hivatkozott gitárosa, még a szakmában is, ami pestiesen szólva, nem sámli. Itt a blogon mi az első pillanattól kezdve éreztük, hogy kincsre leltünk, és amennyire erőnkből telt, népszerűsítettük is a mátészalkai zenekart. Ritkán tévedünk, tehát ezúttal sem. Az új lemez megjelenése utáni kötelező interjút adjuk most közre.

Amikor az On The Road Again lemezetek megjelent, még nyugodtan lehetett aludnotok, hisz a családot és barátokat leszámítva rajongói elvárás nem nagyon volt. Két lemez után viszont szinte példa nélküli módon eljutottatok oda, hogy a hazai gitárbarátok számára a G-Jam név nemcsak hogy ismert lett, de egyben garancia is a minőségi instrumentális muzsikára. Volt-e bennetek bármi drukk, megfelelési vágy, bizonyítási kényszer a lemezfelvétel előtt?

A második album megjelenésekor, a meglepően sok pozitív fogadtatás után éreztem pici pánikot, hogy a következő album vajon hogyan fog sikerülni, de ahogyan elkezdtek kibontakozni az új lemez körvonalai, ez szépen lassan feloldódott bennem. Nem hiszem, hogy nagy elvárásokkal kellene szembe néznünk, úgy érzem, hogy a mai napig magunknak tartozunk elszámolással, eleve a zenekar tagjainak nagy elvárásai vannak velem szemben. :) Annak természetesen rettentően örülök, hogy a közönség számára is tetszetős dolgok születnek, mert végül is értük dolgozunk. Bizonyítási kényszerről biztosan nem beszélhetünk, hála Istennek szabadon, mindenféle kötöttség nélkül alkothatunk.

Az első kérdésre visszatérve, te személyesen hogy élted meg azt, hogy rövid idő alatt azzal a fajta zenével lettél ismert és népszerű, amivel legritkábban lehet népszerűnek és ismertnek lenni, és ez még akkor is igaz, ha mindannyian tudjuk, hogy itt a népszerűség említésekor nem a "csapbólisezakirálypittafolyikmá"-méretekben gondolkodunk.

Nem gondolom, hogy népszerű vagyok, talán úgy fogalmaznék, hogy ismertebb lettem a négy évvel ezelőtti önmagamhoz képest. Az viszont jó érzéssel tölt el, hogy a magunkfajta rétegzenével is viszonylagos sikereket lehet elérni. A rengeteg buktató ellenére is létezünk és talán egyszer majd igazán nagy sikerekről is beszélgethetünk. Hiszem, hogy a makacs kitartás meghozza eredményét :)

A legfontosabb zenei/szakmai portálokhoz eljutott a lemez. Találkoztál-e esetleg "lehúzó" kritikával, mert én még olyannal sem, ahol csak visszafogottan és nem az elragadtatás hangján írtak volna róla? De ugyanez elmondható a klipjeid youtube-fogadtatásáról és a hozzászólók lelkesedéséről is.

Meglepő, de igazán negatív kritikával nem találkoztam. Talán az állandó hasonlítgatást tudnám kiemelni, de már megszoktam, hogy egyszer Vai egyszer meg Satriani vagyok. Azt gondolom, hogy azokat a hangulatokat, esetleg frazírokat, amin felnő az ember, nem tudja kiirtani magából. Ahhoz pedig, hogy igazán új, semmihez sem fogható dolgokat művelj, zseninek kell lenni. Na, én nem vagyok az. :)

A realitásokat figyelembe véve ebben a zenei közegben, ezzel a muzsikával ennél többet Mátészalkáról, de még Pestre költözve sem nagyon lehet elérni. Vannak-e további álmok, célok, tervek, vagy megmaradtok a kialakult lemez-koncert-klip biztonsági tengelyen és a kedvelőkkel együtt élvezitek a zenétek adta örömöt, ameddig csak lehet?

Három nagylemez, négy klip, most van tervben egy élő felvétel, havonta legalább két koncert, ... és instrumentális zenéről beszélünk. Azt hiszem ennél többet ebből nagyon nehéz kisajtolni itthon. A cél egyértelműen külföld, de ez nehéz dió. Persze nincsenek nyelvi korlátok, és hátha bekopogtat egyszer egy jóképű manager :)))

Ha egy közkedvelt és ismert zenekar elhívna gitárosnak, vagy esetleg külföldről érkezne ajánlat (a tudásod alapján ez nem is igazán puszta illúzió) félhetnének-e a zenésztársak?

Nem hiszem, hogy kapok ilyen felkérést, ha esetleg mégis, senkinek sincs félnivalója, hisz a zenekar minden tagja legalább három formációban játszik még ezen kívül. Eddig is és ezek után is megoldjuk ezeket a gondokat, ami nem is gond igazából.

Számos zseniális gitáros igen "nehéz ember" hírében áll. Téged ismerve ez a tézis messze nem helytálló, sőt néha már-már úgy érzem, hogy a szerénységed és a mások felé nyitott személyiséged talán akadályozza is a jó értelemben vett "szakmai nyomulást". Gondolom, most pl. tiltakozni kezdesz…:-)

Hűűű:) Minden zenész ember "nehéz" egy picit, nekem is vannak nyűgjeim, nem is kevés. Az viszont biztos, hogy nem vagyok az a nyomulós fajta, inkább hagyom hadd folyjanak maguktól az események. Ha valami vagy valaki érdemes arra, hogy odafigyeljenek rá, akkor az előbb vagy utóbb megtörténik. Aztán lehet, hogy soha, de legalább tiszta lelkiismerettel örülsz a semminek :)

Melyek az elmúlt 4 év legfontosabb impulzusai, benyomásai és tanulságai számodra?

Őszintén? Nem tudom. Folyamatosan érnek impulzusok, benyomások, de talán tanulságot soha nem vonok le belőlük. Ha igen, akkor pedig azonnal és már nem emlékszem rájuk:)

Túrisas