Kiadó:
ProgRock Records

Honlap:
-

Bár nem teljesen értem, hogy Tartuffe kolléga miért várja el egy Royal Hunt rajongótól, hogy a banda hangzását, zenei világát nem kedvelők szájízének megfelelő recenziót kanyarítson, mégsem szeretném, ha meginogna a jó ízlésembe vetett hite, ezért megpróbálom kiengesztelni ezzel a recenzióval, amely épp úgy próbál meg igazságot szolgáltatni egy nagyon korrekt, de némileg elsikkadt melodikus-progresszív albumnak, ahogyan ő tette azt az Eidolon ezen korongjával. És amelyen történetesen D. C. Cooper énekel. Nem utolsó sorban pedig amelynek a tematikája, végkicsengése is valószínűleg közelebb áll az ízléséhez, világnézetéhez, mint a metal-sablonok nagy része.

Cooper barátunk "Tyranny"-s vendégszereplése után sokan várták a sikeresnek mondható együttműködés folytatását. Mely meg is valósult, de nem a Shadow Gallery kötelékén belül, hanem ennek a projektnek a képében. Gary Wehrkamp Nick D'Virgilo és Kurt Barnabas (pl. Roswell Six) segítségével rögzítette a zenei alapokat ehhez a koncept-lemez féleséghez, melyet az egy önmagát és az élet értelmét kereső férfi történetét, gondolatait sorokba rendező azonos című regény alapján írt (szerző: John W. Crawford). A közreműködők névsorát olvasva, azt hiszem, sejthető, a végeredmény nem lett gyenge.

A Shadow Gallery (és annak gyökerei, pl. Kansas) hatását le sem lehetne tagadni. Ha mondjuk a Dream Theater (műfajhoz mérten aránytalanul nagy) népszerűségét annak tulajdonítjuk, hogy – főleg a kezdetekben – szinte AOR-szerű énekhangot és dallamokat társítottak a komplex, intelligens zenei alapokhoz, akkor ennek az albumnak über-sikeresnek kellett volna lennie. Merthogy itt nagyon komoly hangszeres teljesítmények vannak, de maximálisan alárendelve azokat a dallamosságnak és a finom zeneiségnek. Ha szereted a Kansas, a Shadow Gallery, és – félve írom le – a Royal Hunt okos rockmuzsikára ráülő popos-negédes melódiáit, akkor csalódás kizárva, ezt a CD-t rongyosra fogod hallgatni.

Persze jelen esetben is el kell (tudni) vonatkoztatni a hangzástól. Ahogy a fenti zenekarok mindegyikénél, a hangzás itt sem túl bika. Még akkori füllel sem, nem hogy maival. A producer is Gary volt, a saját stúdiójában rögzítették a hangsávokat, így nincs ezen mit csodálkozni. Főleg, ha még azt is tudomásul vesszük, hogy rock ez inkább, mintsem metal. De ettől még hibátlan. Bizomány!

Kotta