Kiadó:
Pure Prog Records

Honlapok:
www.creationsend.net
facebook.com/creationsend

Ha egy banda azt mondja: egy adott évben megjelenik az új albuma, nagyjából 96 százalék, hogy csak rá egy évre lesz kapható. Így jártunk a Creation's End "Metaphysical" című lemezével is. Az együttes a szinte teljesen ismeretlen Zandelle nevű amerikai banda romjain újraépülve, némi európai segítséggel vigasztalt meg bennünket még 2010-ben (A New Beginning), azt sugallva, hogy talán mégsem olyan nagy a szakadék az amerikai és az európai metal rajongók ízlése között, vagy az USÁ-ban is képesek új formációk a hagyományosabb progresszív műfajban (úúú, képzavar!) a 3.-4. vonalnál tovább jutni. Sajna, pár kerge fecske még nem csinál nyarat.

Már a bemutatkozó lemez értékelésekor is kihangsúlyoztam, hogy a Creation's End elsősorban Mike DiMeo bődületes hangja és Marco Sfogli aranyba önteni való kezei miatt élvezhető, most mégis kénytelen vagyok ismételni magam. DiMeo nálam az a kategória, aki bárhol megállja a helyét (bárcsak az új Masterplanon is ő énekelne!!!), Sfoglit pedig mindig szívesen hallgatom, szerepeljen akár vokálos, akár instrumentális produkcióban.

A "Metaphysical" dalai akár egy időben is születhettek volna a debütációval, mert még leheletfinom változtatásokat, kiigazításokat sem lehet érzékelni: bevált recept, megszokott hangzás - ugyanaz a búvalbélelt, elborult (néhol kicsit orientális beütésű) dallam- és szövegvilág köszön vissza. Egy idő után ez azért elég kiszámítható és egynemű (a rosszindulatúak azt mondanák: fárasztó és unalmas) tud lenni. Még a kedvenc "bugyborékoló" hangeffektek is ismerősen hangzanak. Azt meg végképp nem értem, hogy egy ilyen kvalitású énekes hangját miért kell torzítani (Part Of You, ez a dal a lemez mélypontja, bár a gitárszóló[ka]t itt is jól esik hallgatni).

Ami 2010-ben még frissen, üdítően, vigasztalóan hatott, most egy kicsit fáradtnak tűnik, de lehet, hogy újfent csak az irreális elvárásaim csaltak meg (és újabban túl sok hiperdallamos muzsikát hallgatok). A "Metaphysical" így is messze jobb, mint a legtöbb zene, amit ebben a műfajban az USA zeneipara mostanság kitermel. Valószínűleg le fog maradni az idei toplistáról, de attól még jónéhány nótát előszeretettel fogok az iPodomon tárolni, a "play list"-re föltenni... főleg Sfogli káprázatos játéka miatt.

Tartuffe