Kiadó:
Spectastral Records

Honlap:
www.pantommind.com

Bár nagyom igyekszem, hogy - amennyire ez tőlem telik és emberileg egyáltalán lehetséges - pótoljam az elmaradásokat, nem lehetett nem észrevenni, hogy folyó hóban milyen csúnyán visszaesett oldalunkon a posztok száma. Már jeleztem, hogy gyakorlatilag mindenki kidőlt mellőlem, a jövőben maximum egy-egy cikket lehet tőlük várni erősen alkalmi jelleggel, és az utóbbi időben én is nagyon elfoglalt voltam - arról nem is beszélve, hogy a rám szakadt teher alatt lassan, de biztosan kezdek roskadozni. Mostanában volt egy csomó fontos megjelenés, csak a Scorpions környékéről négy: az új Scorpions, Uli Roth, Michael Schenker, UFO, s ehhez jönnek még hozzá az olyanok, mint a Toto, Impelliteri, Nightwish, The Poodles... Nem kis nevek a szakmában! Ki tudja, hogy esik-e róluk még szó a blogon?

Ami viszont biztos, hogy a Pantommind legújabb lemezét semmiképpen sem hagytam volna ki, méghozzá két okból: először is egy olyan zenekarról van szó, akik több mint 20 éves fönnállásuk alatt eddig mindössze két albumot adtak ki (Shade Of Fate, Lunasense) így minden megjelenés különösen nagy hírértékkel bír, másrészről bolgárok, vagyis a "Támogasd a régió arra érdemes zenekarait minden erőddel!" parancsolat alá esnek.

A zenekar tengelyét Pete Christ gitáros és Tony Ivan énekes alkotják, akiknek sikerült tökéletesen levenniük a progresszív metál alapító atyáinak stílusát. Már a "Lunasense" (2009) című előző lemez is sokkal több figyelmet érdemelt volna, mint amit kapott (jóllehet a kritikusok általában az elismerés hangján írtak róla). A "Searching For Eternity" mintegy hat éven keresztül készült és ez a gondoskodás hallatszik is rajta. A zenekar még sohasem szólt ilyen jól, ilyen éretten.

Annak külön örülök, hogy Tony Ivan nem erőlteti annyit a "denevér" hangokat, valamivel mélyebb fekvésben és erőteljesebb stílusban énekel, így kísértetiesen elkezdett hasonlítani Urban Breed-hez (Tad Morose, Bloodbound, Trail Of Murder, Serious Black). A "Walk On" című nótában (ez az album egyik legerősebb szerzeménye) vendégszerepel Mike Andersson is (Cloudscape, Planet Alliance, Silent Memorial, Full Force).

A fő csapásirány továbbra is a nem túlbonyolított, könnyen befogadható, kórusokkal és kiváló gitárszólókkal tarkított, középtempós prog-metál, pont úgy, ahogyan én szeretem. A lemez elejétől végéig nagyon kellemes hallgatnivaló, egyedül a "Lost Lullaby" című álmosító balladánál ül meg kicsit, de ez egy 11 dalos lemeznél kiváló arány. Még nagyon az elején járunk az évnek, de van egy olyan sejtelmem, hogy a Pantommind toplistás anyagnak bizonyul. Nem tudom, meddig fogják megtűrni a "jogvédők", de a youtube-on a teljes album meghallgatható (alább).

Tartuffe