Kiadó:
InsideOut/Radiant Records

Honlapok:
www.spocksbeard.com
facebook.com/spocksbeard

Alapvetően nem találom rossz ötletnek egy válogatás album megjelentetését, főleg, ha egy zenekar már két évtizede működik hosszabb szünetek, kényszerpihenők nélkül. Nekem is vannak gyűjteményes CD-im, főleg olyan bandáktól, akiknek egy csomó számát szeretem, de az egész munkásságukért azért nem lelkesedem túlságosan. Így szereztem be pl. az Aerosmith, Bon Jovi, legutóbb pedig az INXS "Best Of" lemezeit (nevetségesen alacsony áron, és természetesen nem Magyarországon).

A Spock's Beard a beszédes és önbizalomról árulkodó "The First Twenty Years" címmel most megjelentette kétkorongos gyűjteményét, amely átfogja, reprezentálja a világ progresszív rock élbolyában eltöltött eseménydús két évtizedüket. Az eddig megjelent 12 albumról minimum egy-egy dal helyet kapott a gyűjteményben, a "Beware Of Darkness"-ről (1996) és a "Snow"-ról (2002) pedig kettő-kettő. Mondjuk az én személyes kedvenceim a "The Kindness Of Strangers" (1998), a "V" (2000) és a "X" (2010), a válogatás így is elég jól sikerült, talán egyedül az agyonjátszott (s ilyen értelemben a Uriah Heep "Lady In Black"-jével egyenértékű) "June" helyett tettem volna föl mást, mondjuk a "The Good Don't Last"-ot.

Szóval tök jó ötlet egy hosszú és termékeny életpályát 2 CDs válogatással ünnepelni, de jelen esetben én nem tudok igazán izgalomba jönni a megjelenéstől, hiszen a "Beware Of Darkness" kivételével minden egyes lemezük megvan, beleértve a DVD-ket is. Pontosan ezért a magamfajta ős-rajongónak igazi ajándék, hogy – bár az idén már jelent meg egy vadi új és nem is rövid lemezük – itt a végére fölkerült "Falling For Forever" címmel egy friss, remekbe szabott, 20 perces szerzeményük. Ebben minden zenész, énekes szerepel, aki valaha tagja volt a formációnak: így újra hallhatjuk Neal Morse-ot, és nagy örömömre, Nick D'Virgiliot is (a dobok és a mikrofon mögött egyaránt).

A box set tartalmaz egy archív és koncertfölvételekkel telepakolt DVD-t is, így azt mondom, azoknak, akik csak szőrmentén követték eddig a zenekar pályafutását, gyakorlatilag kötelező ez az anyag, jóllehet világraszóló nagy drukkerként hangot kell adjak azon véleményemnek, miszerint érdemesebb beszerezni a teljes életművet, túl sok üresjáratot ugyanis nem lehet találni benne.

Tartuffe