Spock's Beard: The Oblivion Particle (2015)

spock_s_beard_oblivion.jpg

Kiadó:
InsideOut

Honlapok:
www.spocksbeard.com
facebook.com/spocksbeard

Én sem vagyok egy matyó hímzés, de a Spock's Beard legújabb sajtófotóit nézve kuncogva gondoltam arra, hogy a közönség őket (sem) azért szereti, mert szívdöglesztően festenek a színpadon. Ilyen adottságokkal nyilván jól teszi az ember, ha piszkosul megtanul muzsikálni és a zeneszerzés terén is igyekszik valami extrával előrukkolni. Mondjuk, ebben a tekintetben tényleg nincs szégyenkeznivalója a bandának, mivel ilyen-olyan fölállásban immár 20 éve sikerül nekik a progresszív rock rajongókat – nem középiskolás fokon! – tanítani.

Elképesztő tartalékaik lehetnek, hiszen már kétszer is túlélték azt, ami a legtöbb együttes gyors és biztos szétszéledéséhez vezet: elvesztették frontemberüket, legfőbb dalszerzőjüket. Valahogy mégis képesek újabb és újabb erőket mozgósítani, mostanában éppen Ted Leonard segítségével (aki az Enchantből érkezett). A 2013-ban megjelent "Brief Nocturnes And Dreamless Sleep" ékes bizonyítéka annak, hogy van föltámadás, az új album megjelenésének pedig az a tétje, hogy igazolja: ez az újdonsült életerő fönntartható, megőrizhető.

És Spock szakállára! Ezek már megint megcsinálták! A "The Oblivion Particle" mind hangzásában, mind kiszerelésében, de – ami a legfontosabb! – zenei tartalmában csúcsteljesítmény, – ha nem is etalon értékű. A két új taggal természetesen érkeztek új hatások, de az együttes megtartotta identitását, zenei kompetenciáját, kompozíciós képességeit és – nem utolsó sorban – a tőlük megszokott színvonalat. Ismerve az új igazolásokat, ez azért nem olyan hatalmas meglepetés, hiszen többhangszeres, kipróbált muzsikusokról van szó; Jimmy Keegan pl. a "Bennett Built A Time Machine" című nótában bebizonyítja, hogy a dobok mögül kilépve akár frontemberként is megállná helyét – ennek vannak hagyományai a csapatban.

Egyedül a "Get Out While You Can"-t találom üresjáratnak és a kicsit hisztérikus (de zseniálisan ledobolt) "Better Way To Fly"-jal még barátkoznom kell, de így is tuti toplistás az anyag. Valami nagyon váratlan, kikerülhetetlen és irritáló dolognak kell közbejönnie ahhoz, hogy kihagyjam a Szent Máté apostol és evangelista napjára, azaz szeptember 21-re, kitűzött budapesti koncertet.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika