Kiadó:
Napalm Records

Honlapok:
www.wisdom.hu
facebook.com/wisdommusic

Kezdhetném jelen kritikámat a közkedvelt Nietzsche idézettel, miszerint ami nem öl meg, az megerősít, de a Wisdom esetében ez csak félig-meddig igaz. Mert tény, hogy a csapatot az utóbbi időkben rengeteg "csapás" érte, kezdve a kényszerű tagcseréktől az orwelli deja vu-t okozó Facebook-incidensig, melyekből egy is elegendő indok – vagy ok – lehetett volna a csapat tartós válságából eredő feloszlásához, de szerencsére nem így történt: az Alestormba távozó Bodor Máté helyett – nemzetközivé téve a bandát – a "B színteret" meghódított Battle Beastből zenei okokból kiebrudalt Anton Kabanen érkezett, igaz, jelen lemezen még elődje játékát hallhatjuk – remélve, hogy hoz némi friss szelet a bölcsesség portájára, mert… Mert – és visszautalva a Nietzsche-i idézetre – a "Rise Of The Wise" egy cseppet sem lett erősebb, mint elődje – igaz, gyengébb sem –, de megmondom őszintén, akármennyire is szórakoztató dalcsokrot állítottak össze a fiúk, az az érzésem, hogy egy helyben topognak, esetleg a kialakult "komfort-zónából" nem akarnak kilépni. Ez mondjuk részemről nem lenne baj, de a dalok még az én toleráns ízlésemnek is eléggé egyformára sikeredtek, és tulajdonképpen újat nem hozó, csak a múlt album bevált paneljeit visszaidéző klónját jelentik a 2014-ben már hallottaknak.

A fiúk tehát belemerevedtek abba – az egyébként szórakoztató – zenei világba, amit a Hammerfall testesít meg, profin és tulajdonképpen hibátlanul idézve a példakép zenei világát, csak hát… Az ember várna némi meglepetést, vagy az eddig sulykoltaktól eltérő – esetleg eltérni szándékozó – megoldást, de azt bizony nem kap. De mit is kap akkor? Azonnal ható, remek kórusokkal kísért, dallamos heavy metalt, izgalommentesen, ám tulajdonképpen hibátlanul elővezetve, és ha nem hallottam volna százszor a hangszerekből kiugratott fordulatokat, akár még elismerően is csettinthetnék. A hiba azonban ott van, hogy erre már nem visz rá a lélek – lehet persze, hogy csak én vagyok rossz passzban, és nem hat rám olyan mértékben ez az indulós, ismerős közeg, mint ahogy kellene – de mit csináljak, ha a dallamokat minden szórakoztató, és magával ragadó voltuk ellenére is a gatyáig ismerősnek találom, és ha nem tudom, akár az ezelőtti album valamelyik darabjának is gondolhatnám őket.

Nehéz tehát objektív értékítéletet mondani az albumról, mert a maga nemében kiváló és szórakoztató darab, de ha az újra rákapó attitűddel rendelkezel, akkor nem biztos, hogy teljesen elégedett leszel, annak ellenére sem, hogy a szokásos vendéggel – jelenünkben Joakim Brodennel, a Sabaton frontemberével – elővezetett "Rise Of The Wise" minden igényt kielégít, amit egy igazi, csata-metál himnusztól elvárhat az ember.

Bele lehet tehát kötni az albumba, de minek? Akik szeretik ezt a fajta zenét, azok minden bizonnyal élvezettel fogják hallgatni a lemez nekik írt számait, a többiek meg úgysem számítanak. Még az én véleményem sem, aminek akár az ellenkezője is igaz lehet.

Garael