Kiadó:
Santana IV Records

Honlapok:
www.santana.com
facebook.com/carlossantana

Bevallom, hogy igazából csak az elmúlt néhány évben lettem igazán Santana fan (Sava fan már nagyon régóta vagyok), bár mindig is szimpátiával figyeltem ennek az örökmozgó, leállíthatatlanul pörgő latinónak áldásos tevékenységét. Amikor neszét vettem, hogy a klasszikus Santana quintett (Carlos Santana, Gregg Rolie, Neal Schon, Mike Carabello és Michael Shrieve) 1971 óta, azaz közel fél évszázada először összeáll, hogy új lemezt készítsen, még rajtam is erőt vett valami bizsergető izgalom. Ez azért keményen rock történelem ám!

Állítólag az ötlet a Woodstock-érában még csak serdülő korú Neal Schontól származik, bár ő eredetileg csak egy duettre gondolt, és Santana volt az, aki a legendás line-up összetrombitálása mellett érvelt. Könnyű volt Schont táncba vinni... Az együttes próbatermi összekovácsolása és a dalok komponálása 2013 óta folyt, és Santana nyilatkozata szerint a hangulat kezdettől fogva varázslatos volt, a levegőben harapni lehetett a kreativitást. A lemez fölvételeibe végül bevontak más muzsikusokat is: Karl Perazzo perkusszionistát, Benny Rietveld bőgőst és Ronald Isley énekest, aki két nótában is szerepet kapott (Love Makes The World Go Round, Freedom In Your Mind).

Tudom, hogy borzasztóan közhelyes, de igaz: a "IV" pontosan ott folytatja, ahol a többszörös platina státuszt élvező  "III" befejezte: 16 szerzeményen keresztül ontja magából a védjegyszerű afro-latin ritmusokat és a pszichedelikus blues jammelést. Úgy találja magát az ember egy időutazás kellős közepén, hogy közben egy pillanatig sincs olyan érzése, itt valami nagyon retró dolog folyik, valami orrfacsaróan áporodott, penészes múltidézés történik.

Tartok tőle, hogy erről az albumról egy nótát sem fognak fölkapni az elkurvult "médiákok", mint tették azt a "Smooth", vagy az "Into The Night" esetében. De ez már ne az én bajom legyen, nem engem minősít!

Tartuffe