Kiadó:
Dead End Exit

Honlapok:
www.astrakhan.se
facebook.com/Astrakhan.band

A svéd prog/art rock formáció 2013-ban jelentette meg "Retrospective" című bemutatkozó lemezét, ami nálunk egészen szívélyes fogadtatásra lelt. Ja, ebben a stílusban a skandináv muzsikusok ritkán hibáznak. A hasonszőrű csapatok – pl. Magic Pie, A.C.T, Kaipa, Karmakanic, Hasse Fröberg, stb. mind a kedvenceim közé tartoznak. Az Astrakhan gerincét egy testvérpár, Per és Jörgen Schelander alkotja, ők felelősek az együttes sajátos arculatáért, ami kb. annyiban különbözik az előbb említett "rokonoktól", hogy hangulatában kicsit borongósabb, megszólalásában szárazabb, fölfogásában valamelyest keményebb.

Alex Lycke énekes reszelős orgánuma ehhez a stílushoz tökéletes választásnak tűnik, és az sem vesz el semmit a dolog élvezeti értékéből (sőt!), hogy az Astrakhan állandó bérelt gitárosa, producere és hangmérnöke az a Marcus Jidell, aki már letette a névjegyét az Evergrey és a Royal Hunt kötelékében. Az "Adrenaline Kiss" már egy új törpe kiadónál, a Dead End Exitnél jelent meg; remélem, ez nem válik majd a terjesztés kárára, én ugyanis már azon mesterkedem, hogy miként lehetne a CD-t kulturált áron beszerezni.

A vásárlás nem képezheti vita tárgyát, mivel ez az anyag még a debütációnál is jobban tetszik (az pedig már itt figyel a gyűjteményemben). Tipikusan olyan muzsika ez, amit csak egyben és megfelelő hangulatban érdemes meghallgatni, nincsenek benne kiemelésre predesztinált slágerek, hiszen egy nagy, összefüggő folyam az egész, amit a szerzők tudatosan, szervesen építettek föl a maximális hatás érdekében. Jidell még a soundot is a hangulathoz igazította, nincsenek itt csilingelések, pihe-puha szinti alapok, barátságos gitárhangzás: reszel, vakar, horzsol, irritál az egész, de nem öncélúan, hanem tökéletesen alárendelve a művészi koncepciónak. Ezzel a "használati utasítással" ajánlok hát a stílus iránt érdeklődőknek eredményes ismerkedést!

Tartuffe