Kiadó: -

Honlapok:
www.claudiocordero.cl
claudiocordero.bandcamp.com
facebook.com/claudio.cordero1

Kétlem, hogy emlékszik még valaki arra a 2009 szeptemberében posztolt írásomra, amiben bemutattam Claudio Corderónak, egy felénk ismeretlen, de annál tehetségesebb chilei gitárosnak "Enlace" című instrumentális lemezét. Akkor azt írtam, hogy Cordero játékát Steve Vai és Satriani technikai színvonala és Goncalo Pereira dallamérzéke jellemzi. Ehhez még hozzátenném, hogy progresszív hajlamai és a latin (i.e. dél-amerikai) muzsika iránti elkötelezettsége okán Kiko Loureiro (Angra, Megadeth) is gyakran eszembe jut róla.

Az "Enlace"-t azóta sem sikerült teljes fizikai valójában beszerezni, de nemrég fölvettem a gitárossal a kapcsolatot e-mailben, és remény van arra, hogy legalább az idén márciusban megjelent új albumot, a "Quasar"-t sikerül iktatni a gyűjteménybe (amennyiben a postaköltség nem lesz egy ökör ára). Erre a megjelenésre közel tíz évet kellett várni, de megérte; egyszerűen annyira csodálatosan, lenyűgözően tisztán és arányosan szól, hogy már majdnem mindegy mit játszik. Persze ez túlzás, de szerencsére a számok is mesteriek. Mindenesetre ilyen tökéletes hangzást utoljára a Nightingale "Retribution" című albumán hallottam.

2013 óta Cordero fix csapattal dolgozik Claudio Cordero Trío néven, a bőgőt Mauricio Nader kezeli, a dobokért, illetve a remek hangzásért pedig Felipe Cortés felel. A rövid intróval indító "Quasar" sajnos nem túl hosszú lemez, a teljes játékidő kevesebb mint 50 perc, de a rövidségért kárpótol a tény, hogy egyetlen gyönge nóta sem kapott rajta helyet. Elődjénél valamivel keményebb, sűrűbb hangvételű anyag ez, amelytől olykor még a "prog thrash" elhajlások sem állnak távol, de hál' Istennek akadnak könnyedebb, légiesebb hangvételű dalok is, mint pl. az "Ocaso" című ballada, vagy a beszédes című záró tétel, az "Ethereal". Mostanában kevés instrumentális anyagot hallgatok, de Cordero mindig nagyon szívesen fogadott vendég a lejátszómban.

Tartuffe