Kiadó:
Mylodon Records

Honlap:
myspace.com/claudiocordero

Könnyen érhetne az a vád, hogy csak azért írok egy tök ismeretlen Chile-i gitáros 2007-es lemezéről, mert kb. két hete uborkaszezon van nálunk. Tény, hogy néhány számomra kiemelkedő fontosságú megjelenés régóta várat magára, de az igazság az, hogy Cordero barátunk - aki eddig az európai zeneőrültek számára minden bizonnyal ismeretlen Chile-i progresszív bandákban gitározott (Matraz, Cast) - bazi jól csinálja, amit csinál. Persze a neo-klasszikus behatású progresszív metált játszó honfitárs Delta "Black & Cold" (2007) című lemeze óta nyilvánvaló, hogy Dél-Amerikában nem csak Brazília dicsekedhet világszínvonalon teljesítő heavy metal produkciókkal.

Cordero tehát ilyen-olyan lokál bandákban letöltött néhány évnyi alázatos zenei szolgálat után úgy döntött, hogy elérkezett az idő egy önálló album megjelentetésére. A lemez terjesztésére a helyi illetőségű Mylodon Records vállalkozott (ezért itthon hiába is keresnénk a boltokban), amelyet 2001-ben kifejezetten azért hoztak létre, hogy a Chile-i progresszív zenét promótálja. Na, egy ilyen vállalkozásból itthon is elkelne legalább egy. Egyébként a kis kiadó ellenére a lemez kimondottan dögösen szól.

Az "Enlace" teljes egészében instrumentális anyag, amelyen többféle stílusirányzat is szerephez jut. Cordero ismeretlensége okán kénytelen vagyok összehasonlításokkal élni: játékát Steve Vai és Satriani technikai színvonala és Goncalo Pereira dallamérzéke jellemzi. Mostanában igen kevés instrumentális zenét hallgatok; valami szokatlannal, érdekfeszítővel kell annak előállnia, aki instru gitárzenével le akarja kötni a figyelmemet közel egy órán át. Nem mondom, hogy ez maradéktalanul sikerült Cordero-nak, de van a lemezen néhány szám, amit lankadatlan figyelemmel, sőt lelkesedéssel hallgattam végig. Ezek közé tartozik pl. a (relatív) egyszerűségében is nagyszerű "7 Dias", a koncepciójában hasonló mesteri ballada, a "Suena", a Kiko Loureiro-san latinos "Ki-Diul" és "Manantial", de főleg a fordulatokban gazdag progresszív opusz, a "Viaje Astral".

Batsányi után szabadon: "Vigyázó szemetek Chilé-re vessétek!"

Tartuffe