Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.keemarcello.com
myspace.com/keemarcello

Kezdjük hát egy kis angolozással! A "scaling up" kifejezés magyar jelentése a következő: az arányokat megtartva fölnagyítani. Nehezen tudok elképzelni ennél találóbb címet az egykori Europe gitáros, Kee Marcello szólólemezéhez. Marcello egyfajta házi kedvenc itt nálunk, bőségesen és – azt hiszem – meglehetősen igazságosan kezeltük a Norum vs. Marcello vitát, de emlegettük az egész jól sikerült 2004-es szólóalbumot, a "Melon Demon Divine"-t is, recenziót írtunk a klasszikus Europe dalok 2012-es újraértelmezéséről, de a rettentően hervasztó "Shine On"-ról is.

Most viszont elérkezett az ideje annak, hogy Kee Marcello az arányokat megtartva nőjön hatalmasat a szemünkben. Az arányokat megtartva, mert Marcello hangszeres kompetenciája, dallamérzéke csöppet sem kopott az évek múlásával, és nagyot nőve, mert a "Scaling Up" az egykori Europe gitáros legjobb, legizgalmasabb, legváltozatosabb lemeze. Könnyedén! Ez nem jelenti azt, hogy vadonatúj dalokkal van dolgunk, állítólag többnyire eddig fiókban lapuló ötletekből állt össze az anyag, egyes részletek még a Europe-korszakig nyúlnak vissza.

Korábban már értekeztünk arról, hogy Marcello nem csak kiváló gitáros, de jó énekes is. Ennek megfelelően itt aztán tényleg minden róla szól, jóllehet két vendég is szerepel az albumon: Michele Luppi (Vision Divine, Killing Touch, Secret Sphere, Whitesnake), aki itt most nem énekesként, hanem billentyűsként dolgozik be (mint a Whitesnake-ben), valamint Mattias IA Eklundh (Freak Kitchen), aki egy irgalmatlan elborult jazzes szólóval turbózta föl a bluesos "Good Man Gone Bad" című nótát.

Évek óta szajkózzuk Túrisas cimborával, hogy ez a faszi zseniális és messze alulértékelt a szakmában. Szerintem ezzel a lemezzel sikerült is végleg kilépnie a Europe árnyékából. Aki innentől kezdve Marcellót csak úgy emlegeti, mint Joey Tempest egykori gitárosát, és nem mint olyan muzsikust, aki saját jogán is kiérdemelte a szakma és a közönség megbecsülését... nos az minimum tájékozatlan (ide kívánkozott valami vaskosabb, de inkább visszafogtam magam).

A "Scaling Up" úgy lett mozaikszerű dalcsokor, hogy közben nem esik szét amolyan egymáshoz csak lazán köthető, markánsan különböző stílusban fogant tételekre. Marcello teljes eddigi karrierjét fölöleli a válogatás: van benne kvázi-Van Halen tribute (Fix Me), David Lee Roth szólólemezeire kívánkozó nóta (Wild Child), füstös blues rock (Scaling Up), Thin Lizzy/Black Star Riders utánérzés (Scandinavia) és klasszikus hajmetál (Blow By Blow). De szerencsére van egy közös nevező is: Marcello géniusza gitárosként és dalszerzőként! Bámulatos...

Tartuffe