Kiadó:
Magnitude Records

Honlap:
www.davemartone.com

A blogunk 2008 januárjában született, és mindjárt két interjúval indítottunk, egy "átvett" Myrath anyaggal, és egy saját beszélgetéssel, amit a Berklee diplomás, magyar származású kanadai gitárfenoménnal, Dave Martone-nal folytattunk. Mérhetetlen nagy bennem az iránta érzett tisztelet, a "Zone" című 1999-es lemeze a mai napig abszolút etalon nálam instrumentális gitár zene kategóriában. Sajnos manapság nem kényeztet bennünket új lemezekkel, az utolsó teljes értékű saját anyaga 2008-ban jött ki (Clean). Azóta csupán egy Glen Droverrel közös élő CD+DVD jelent meg.

Ma, december 14-én Martone-napot tartottam (a Márton nap ugyanis november 11-én volt), vagyis végighallgattam a teljes repertoárt, és eszembe jutott, mi lehet vele. Így fedeztem föl, hogy 2015-ben "Nacimiento" (Születés) címen megjelent egy akusztikus gitár-lemeze, amiről én korábban nem is tudtam. Ilyen hajlamai mindig is voltak Martone-nak, hiszen annak idején, 6 évesen egy apjától kapott damilhúroson kezdett el gitározni, ráadásul 2000-ben jelent is meg egy ilyen lemeze egy iráni származású gitárossal, bizonyos Navid Nikbakhttal közösen.

Ezen a Synesthesia néven kiadott albumon szinte csak saját szerzemények voltak, és az eredetileg 2006-ban megjelent vele készült interjúban azt nyilatkozta, hogy már dolgoznak a második anyagon. Ebből legjobb tudomásom szerint nem lett semmi. Talán ezt elégelte meg Martone, amikor hozzáfogott, hogy önállóan rögzítsen egy akusztikus lemezt. Így született meg a "Születés", amelyen viszont túlnyomórészt földolgozások vannak, olykor a legelcsépeltebb slágereket véve alapul.

A faszi természetesen most is döbbenetes: tökéletes hangzás, kifogástalan technika, varázslatos zeneiség jellemzi, de egy-két választását kénytelen vagyok kritikával illetni. A Boney M. "Rasputin"-ja pl. nem csak közhely, de a technós diszkó ritmus egyenesen okádék. A Rocky téma is kiverte a biztosítékot, csakúgy, mint a Europe "The Final Countdown"-ja flamenco stílusban. Ugyanakkor vannak olyan nóták, amelyek legnagyobb meglepetésemre egész jól, sőt kitűnően működnek. Ilyen pl. az Aerosmith "Dream On"-ja, a Keresztapa téma, vagy a legismertebb mexikói bolero - hogy ne mondjam: lerágott csont -, a "Besame Mucho". Amit pl. itt művel, azt már csak személyes kedvencemben a "Hola" című dalban múlja fölül.

Nekem Tibusz és Totya "Latin"-jai is bejöttek, de ez azért egy másik szint. A klasszikus akusztikus gitár és flamenco kedvelőinek igazi csemege, főleg most, amikor kezd elhatalmasodni rajtunk az ünnepi hangulat.

Tartuffe