Kiadó:
Magna Carta

Honlapok:
www.davemartone.com
www.glendroverband.com

Nincs három hete, hogy megígértem: Dave Martone és Glen Drover idén megjelent CD/DVD-jétől hamarosan írni fogok. Manapság ígéretekkel teli van a padlás, ezért jól teszi az egyszeri rockerblogger, ha nem formáz egy nagy mosdatlan alfelet a szájából, azaz olvasóit nem csapja be alattomosan. Persze nem biztos, hogy bárki is elővett volna a fönti ígéretre hivatkozva, hiszen Dave Martone-t minden igyekezetünk ellenére gyakorlatilag senki sem ismeri kis hazánkban (pedig magyar származású), míg Glen Droverről is maximum az jut az átlag fémszívű eszébe, hogy: "Ja, az a duci csóka, aki egy lemez erejéig játszott a Megadethben!"

A helyzet valójában az, hogy Kanada két legjobb gitárosáról van szó, akik szóló, instrumentális anyagaikkal már vastagon bizonyítottak, ezért zsírozta le Peter Morticelli, a Magna Carta Records tulaja (csodák csodája, itt alelnökösködik a Shrapnel Records atyja, Mike Varney is), hogy a neves Metalworks Institute (Mississauga, Ontario) saját színpadán közös koncertet adjanak, amelyen ugyan kevesen vehettek részt személyesen, de akár (száz)ezrek követhettek élő internetes adásban (ezt hívják, ugye, külföldiül webcast-nek). A 2011. szeptember 25-i előadást – hál' Istennek – nemcsak a szájbertérbe lőtték ki, hanem rögzítették is, így mi, akik lemaradtunk az élő adásról, is élvezhetjük a dupla koncertet.

Az együttesen CD és DVD formátumban megjelent anyag az instrumentális gitármuzsika rajongóinak igazi csemege. Mindkét zenész hét nótával képviseli magát, amelyek közül az ucsó egy igazi gitárpárbaj Martone és Drover között. Martone Joe Satriani "Crush Of Love"-ját szemelte ki, míg - érthető okokból - Drover választása a Megadeth egy igazi klasszikusára esett (Symphony Of Destruction). Utóbbi ugyan nem egy kimondottan dzsemmelős darab, de jól esik hallgatni. (Megjegyzem, Drover egyébként nem túl kompetens éneke kevéssel marad el Mustaine teljesítményétől.)

Drovernek eddig csak egy instru albuma jelent meg (Metalusion), Martone-nak azonban bőven volt miből válogatnia (pl. Clean), ezért jegyzem meg, hogy én el tudtam volna képzelni egy ütősebb szetlistát is. Nem egészen értem a Charlie Daniels Band 1979-es slágere, a "The Devil Went Down to Georgia" földolgozását. Szerencsére a DVD-n helyet kapott plusz három nóta, köztük a zseniális "Playing Between The Molecules Of Time". Én ezt alighanem a CD-re is föltettem volna. Drover egyetlen bónusza egy Jean-Luc ponty átirat, a "Mirage".

Egyébként mindkét gitáros kiváló muzsikusokat válogatott be a csapatba, mindkettejük ritmusszekciója káprázatos (Martone "Got The Blues"-ába még belefért egy dobszóló is), Drover pedig a szólólemezén szereplő legendás Jim Gilmour-t (Saga) is elhozta magával.

Nem gondolom, hogy a "Live At Metalworks" esszenciális anyag lenne, főleg, hogy Martone-nak vannak egészen elborult pillanatai is: elég furcsa és egyedi az a "Mar-tone-alitás", amit képvisel. Mindenesetre az olyanoknak, akik egy gitárcentrikus világképben hisznek (pl. külön zenei képzés nélkül is átlátnak az Axel Rudi Pell nevű igencsak lyukacsos szitán), ez az audio/video élmény valóban ínyenc nyalánkság.

Tartuffe