Kiadó:
Frontiers

Honlap:
facebook.com/treatofficial

1908. június 30–án reggel, helyi idő szerint 7 óra 13-kor a szibériai Alsó-Tunguszka és a Léna folyó között a légkörbe lépett meteor tűzgömbje 6-8000 méter magasságban fölrobbant, és kb. 20 megatonna TNT erejével egy 80 kilométer sugarú körben teljesen letarolta a tajgát. Hogy ennek pontosan mi köze van a svéd dallamos hard rock ősöreg mestereihez, illetve a 2006-os újraalakulásuk utáni harmadik lemezükhöz, az számomra nem teljesen világos. Anders Wikström alapító, gitáros, producer persze sietett némi magyarázattal szolgálni, de ez alig több a kötelező promóciós nyilatkozatnál: "metaforikusan és művészileg ez az album jeleníti meg a megfiatalodott, közel 40 éves banda újdonsült robbanékonyságát." Ahhoz képest, hogy 2013-ban még a második, immár végleges visszavonulást fontolgatták!

Persze nincs ezzel semmi baj, mi már megtanultuk az ilyen nyilatkozatokat a helyükön kezelni, az újjáalakult Treat pedig tényleg nem okozott még csalódást. Lehet, hogy az utómunkálatokkal fényesre polírozott és egyben tökéletesen sterilizált koncert DVD-t annyira nem szerettük, de a "Coup De Grace" (2010) és a "Ghost Of Graceland" (2016) remekbe szabott darabok, a műfaj igazi kiválóságai. Ha a Kee Marcello-s Europe annak idején nem dobja be a törölközőt, és az újjáalakulással nem fordul határozottan '70-es évek alapú blues rock irányba, talán valami ilyesmit játszanának. De jól van ez így, a Europe Norummal még sohasem volt ilyen "önazonos", a Treat ellenben tényleg jobb lemezeket készít ma, mint valaha.

A három "újkori" lemez közül egyelőre nekem a "Tunguska" tetszik legkevésbé, de ez még korai ítélet, később akár meg is változhat. Az mindenképpen javára írható, hogy a hangzás most még tökéletesebb, a dobok és a gitár valamivel rockosabban szólnak. Továbbra sem tetszenek a csilingelő billentyű hangszínek, de a "Man Overboard" '70-es éveket idéző, Moog-os billentyű szólója nagyon bejön (ebből kellene sokkal több). A rockosabb megszólalás ellenpontja, hogy a dallamok még "édeskésebbek", a kórusok még "kövérebbek", és egyre nagyobb teret kap a manapság divatos, már-már popba hajló slágeresség. A klipes, bőszen "óóóó"-zó "Build The Love"-ot mintha az a Max Martin dalszerző/producer szerezte volna, aki az elmúlt 15 év top 15-ös popslágereinek egyharmadáért egy személyben felelős. Pont ezért jó hallgatni a valamivel dögösebb szerzeményeket (Best Of Enemies, All Bets Are Off).

A "Tunguska" egészen bizonyosan nem fog minket letarolni, mint egykor a meteor a szibériai tajgát, de hogy igen kellemetes hallgatnivaló, az megkérdőjelezhetetlen – pont mint az együttes korosodó svéd muzsikusainak dallamérzéke. A napokban induló koncertkörúton igazán elkanyarodhatnának erre is.

Tartuffe