Kiadó:
RN Records

Honlapok:
www.gatheringofkings.se
facebook.com/gatheringofkingssweden

Svédországban királyi nagygyűlést tartottak, de nem a francia napoleonista tábornoktól származó, 1818-ban alapított Bernadotte-ház királyi sarjai jöttek össze, hanem a dallamos hard rock svéd fejedelmei, méghozzá olyan neves bandériumokból – csak hogy a teljesség igénye nélkül említsünk néhányat –, mint az Eclipse, W.E.T, Nordic Union, Therion, Treat, Saffire, Soilwork, The Night Flight Orchestra, Crashdiet, Spiritual Beggars stb. A gyűlést tehát nem XVI. Károly Gusztáv svéd király hívta össze, hanem a híres zenei producer, Thomas "Plec" Johansson (Soilwork, The Night Flight Orchestra, Nocturnal Rites, Dynazty), aki hangmérnökként egyben a keverésért és a maszterelésért is felelős volt.

Tamás őfelsége a nagygyűlés zenei aláfestésével azt a Victor Olsson nevű komponistát és karmestert bízta meg, aki a Saffire gitáros-zeneszerzőjeként már többször bizonyította, hogy egy ilyen feladathoz mind a képességei, mind pedig az ambíciói adottak. Egyetlen kivétellel a lemez összes dalát ő írta meg. Ez a bizonyos kivétel pedig az a "The Runaway" című nóta, amivel egy Carola nevű svéd pop "díva" aratott relatív sikereket 1986-ban, és amit egyébként Robin és Maurice Gibb írtak a Bee Geesből.

Tekintve, hogy a Saffire gitárosa szerezte a zenét, elég nehéz megértenem, hogy az anyabanda fantasztikus torokkal megáldott frontembere, Tobias Jansson miért szerepel olyan keveset. A koncepció nyilván kezdettől fogva az volt, hogy a svéd rock-színtér minél több sztárját bevonják a munkálatokba. Az énekesek között pl. ott találjuk Rick Altzit (Masterplan, Herman Frank, At Vance), Björn Stridet (Soilwork, The Night Flight Orchestra), Apollo Papathanasiót (Spiritual Beggars, Firewind) és a már említett Tobias Janssont (Saffire). Bizony a gitárosok listája sem akársemmi: Victor Olsson (Saffire), Stefan Helleblad (Within Temptation), Martin Sweet (Crashdiet) és Erik Martensson (Eclipse, W.E.T, Nordic Union).

Ez nyilván sokaknak lelkesítő és van komoly hírértéke is, amire a promócióban építeni lehet, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a sokszínűség föltétlenül és minden körülmények között használ egy ilyen projektnek. (Itt jegyzem meg, hogy az album címe – Első küldetés – arra enged következtetni, hogy lesz folytatás.) Szóval a tiri-tarkaság helyett néha jobb egy átgondolt, következetesen alkalmazott koncepció fix társulattal, és a személyes véleményem az, hogy jelen esetben kiváltképp áll ez a tétel.

Tetszetős dalcsokor született ugyan kiváló muzsikusok interpretálásában, de valahogy mégsem akar egy egésszé összeállni az egész. Kicsit szedett-vedett benyomást kelt a gyűjtemény: hol AOR, hol hard rock, hol karcos, hol pihe-puha. Szinte csodálkozom is, hogy ebben nincs benne a Frontiers kiadó keze. Azért azt mondom, a dallamos rock rajongóknak mindenképpen tartogat kellemes pillanatokat, de ha tényleg lesz folytatás, azt már AOR-os, '80-as éveket idéző kicsengések és csilingelések nélkül szabják ki feszes, egységes hard rock szabásminta szerint.

Tartuffe