Kiadó:
Mind's Eye Music

Honlapok:
www.vinniemoore.com
facebook.com/Vinnie.Moore.Official

A Shrapnel generáció gitárvirtuózai közül alighanem Vinnie Moore az, aki a legkevesebb elismerést kapta a hőskorszak hanyatlása óta. Ennek egyik árulkodó jele volt a tavalyi pesti koncert igen gyér látogatottsága, valamint a szomorú tény, hogy a magyar "szakma" nem képviseltette magát, noha pl. egy Paul Gilbert koncerten (mint kb. egy hete) azért össze lehet futni Madarász Gáborral és Lukács Petával (a többiek igazolatlanul hiányoztak). Pedig Vinnie Moore-ra nem lehet rásütni az ún. Malmsteen bélyeget, vagyis azt, hogy 40 éve ugyanazt, ugyanúgy játsza, mert a pincestúdiójában foglyul ejtette egy időcsapda (na és a hajthatatlan egója).

A karrierje kezdetén kiadott lemezek neoklasszikussága már a múlté, bár a '90-es évek végén volt egy rövid visszakanyarodás a "The Maze" (1999) albummal. Moore úgy nyilatkozott, hogy az első anyagokat egyrészt a korszellem ihlette, másrészt művészként nem híve a statikus önismétlésnek. Egyébként is gyermekkorában a legendás jazz gitáros, Pat Martino egyik tanítványa volt a mestere, és akkoriban rengeteg jazzt hallgatott. Ennek ellenére Moore nem lett jazz fúziós gitáros (mint pl. Greg Howe), játékán manapság inkább érződik a blues és a funk hatása.

A "Soul Shifter" Moore kilencedik szólólemeze, amely kifejezetten letisztult, dallamos, kicsit talán balladás lett, ugyanakkor egyfajta tág értelemben vett tribute albumnak tekinthető. Itt most nem arra gondolok, hogy a "Kung Fu Grip" című nótát nyilvánvalóan a Deep Purple "Rat Bat Blue"-jának riffje ihlette, hanem arra, hogy a számok túlnyomó többsége élő példaképek vagy már elhunyt legendák tiszteletére készült. A "Mystified" Chris Cornell (Soundgarden), a "Soul Rider" Greg Allman (The Allman Brothers Band), a "Gainesville Station" Steve Gaines (a Lynyrd Skynyrd 1977-ben repülőszerencsétlenség következtében elhunyt gitárosa), a "Heard You Were Gone" pedig Elliott Rubinson, a Dean Guitars nemrég elhunyt tulaja emlékét idézi meg. A beszédes című "Brother Carlos" pedig arról tanúskodik, hogy Moore igen régóta Santana rajongó (a zseniális "Viva Carlos!" tribute-on is szerepel).

A lemezen rövid epizódszerephez jut pl. Rudy Sarzo basszer (Quiet Riot, Ozzy, Whitesnake) és Jordan Rudess billentyűs (Dream Theater) is, de a főszereplő egyértelműen és hangsúlyosan Moore kivételes dallamérzéke, hibátlan, letisztult játéka, és éles, kristálytiszta soundja. Nem éppen pörgős, ökölrázós anyag, nincs is túlgondolva, túlbonyolítva, de hosszú évek óta ez a legszerethetőbb dalcsokor, amit tőle hallottam. 2020. január 19-én majd újra nekifutunk egy Vinnie Moore hangversenynek a Dürer Kertben, hátha hosszabb lesz egy óránál, és talán a magyar gitáros társadalom se tüntet a távollétével.

Tartuffe