Kiadó: Tone Center

Számcímek:

01. Se A Cabo (Vinnie Moore)
02. Europa (Jeff Richman)
03. Jingo (Eric Gales)
04. Oye Como Va (Mike Stern)
05. Flor D'Luna (Pat Marino)
06. Aqua Marine (Eric Johnson)
07. Samba De Sausalito (Frank Gambale)
08. Blues For Salvador (Robben Ford)
09. Samba Pa Ti (Albert Lee)
10. Jungle Strut (Coco Montoya)

Ez a Santana tribute egy kevéssé ismert jazz-rock fusion gitáros, Jeff Richman elszántságát és szervezőkészségét dicséri. Mike Varney produceri közreműködése mellett a "Viva Carlos!" Richman sokadik ilyen próbálkozása. Korábban már jelentek meg hasonló tisztelgések Miles Davies (Fusion For Miles - 2005), John McLaughlin (Vision Of An Inner Mounting Apocalypse - 2005) és Jeff Beck (Freeway Jam - 2007) munkássága előtt, s akkor sem kis nevekkel! A beszervezett zenészek között most sem másodvonalas "wanabe" gitárosok szerepelnek: egy-egy nóta erejéig megjelenik itt Vinnie Moore, Eric Gales, Mike Stern, Eric Johnson, Robben Ford, stb.

A tribute egyébként egy meglehetősen veszélyes műfaj; tapasztalatom szerint a legtöbb ilyen anyag alig több hevenyészve összahajigált, rutinból följátszott zenei kalandozásnál. Ráadásul Santana olyan egyedi stílussal megáldott, istenadta tehetség, akinek nehéz nyomdokaiba lépni; s ez nem is technikai okokból van így (a fölsorolt gitárosokat egyébként se lehetne megszólni ilyen szempontból), hanem mert amit Santana tud, ahhoz tüzes spanyol vérrel megnemesített mexikói indiánnak kell születni, aki már gyerekkorában magába szívja a salsa és a mariachi mellett a jazz, blues és rock zene szeretét is. Nos, ez a zenei tisztelgés nagyon jól sikerült, s ez nemcsak a tiszta és kellőképpen dögös hangzás érdeme, hanem elsősorban a gitárosokat kiszolgáló együttesé, akik között külön kiemelésre méltó Dave Weckl szuper-jazz-dobos-király. Itt aztán kiélhette végre Weckli cimbora a latin ritmusok iránti rajongását.

A számcímekből rögtön kiderül, hogy a válogatás elsősorban Santana régebbi, hagyományos nagy nótáira épül. Ez érthető is, hiszen a zenészek leginkább a jazz-rock fusion háza táján mozognak otthonosan, s nekik Santana új, kommerszebb arculata nem fekszik annyira. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a "Supernatural" (1999), vagy a Chad Kroeger-rel (Nickelback) közösen jegyzett "Into The Night" nem kiváló a maga kategóriájában (az a wawás szóló, barátom!) Nyilván a stílus-preferenciánál még fontosabb, hogy a tribute lemez elejétől-végig instrumentális (kivéve az Oye Como Va nyúlfarknyi refrénjeit). Habitusomból eredően természetesen nekem a kicsit rockosabb nóták jönnek be leginkább, s itt elsősorban Eric Gales-re (Jingo) és Robben Ford-ra (Blues For Salvador) gondolok. Kellemes meglepetés volt továbbá Vinnie Moore teljesítménye (Se A Cabo), aki ebben a stílusban azért vendégjátékos.

Aki tehát alacsony vérnyomással, tavaszi depressszióval küszködik, vagy egyszerűen fázik egy kicsit, annak föltétlen ajánlom ezt a vérpezsdítő zenei csemegét. Jobb, mint a TV torna! Idősebbek is elkezdhetik...

Tartuffe