Honlapok:
www.danieleliverani.com
facebook.com/Liverani.Guitar.Music.Page

Daniele egyike azon nagyon kevés muzsikusnak, akik azon túl, hogy művészetükkel nemzetközi szinten is nevet szereztek maguknak a szakmában, a blogunkat is számon tartják, mint megbízható forrást és olyan fórumot, amit egy-egy megjelenésük kapcsán érdemes személyesen is megkeresniük. Hirtelen nem is tudom összeszámolni, de számos szólómegjelenéséről, projektjéről (Genius 1-2-3, Twinspirits, Empty Tremor, Khymera, stb.) írtunk is az oldalon. Így történt ez most is, Daniele rámírt, hogy figyelmünkbe ajánlja új lemezét. 

Facebook-követőjeként képben vagyok az aktuális zenei pillanatairól, tehát láttam, hogy a közelmúltban lepattant a rőzse a fejről és a rock-szerkót is felváltotta az öltöny, a klasszikus zene felé fordult, majd ámulva néztem, hogy ez a rocklegendákkal is dolgozó, nemzetközi szinten is jegyzett muzsikus nem érezte cikinek, hogy hegedűt ragadjon és az alapoktól elkezdjen tanulni, sőt mi több, kezdő és csetlő-botló lépéseit hegedűs csoportokban bemutassa és tanácsot kérjen egy-egy kérdésben. Van tehát zenei alázat Daniele-ben, ez pedig még szimpatikusabbá tette személyét számomra. Aztán egyszer csak azt látom a közösségi médiában, hogy újra gitárt ragad és bejelenti, hogy ismét instrumentális album készül. Amikor pedig elkészült, jött a privát üzenet, hogy hallgassam meg és ha lehetséges, adjunk is hírt róla.

Nos, Kedves Daniele, számunkra a megtiszteltetés! Az első és legfontosabb hír, hogy nem tűnt el nyomtalanul az elmúlt időszak, ugyanis itt két világ találkozik, de nem a megszokott módon. A klasszikus zene és az instrumentális gitárzene fúziója mára már megszokott, számos gitárhőst láttunk nagyzenekarral (még inkább nagyzenekart helyettesítő programokkal) dolgozni, ahol ők, mint szólisták szerepeltek a zenekar élén. Liverani lemezén azonban nem keveredik a két világ. Négy dalban (de összesen 30 perc körüli időtartamban) csak és kizárólag kortárs klasszikus zenét hallhatunk, szigorúan elektromosság, gitár és szólók nélkül, viszont valódi hangszerekkel és művészekkel. Jómagam nem hallgatok kortárs klasszikus zenét, időben a legutolsó talán  Dimitri Shostakovich (1906-1975), aki képes lekötni. Ezért nem is szívesen élnék kritikai megközelítéssel. Nekem nem könnyű hallgatnivaló, de ez semmiben nem kérdőjelezi meg a minőséget és tehetséget, aminek hiányában képtelenség egy ilyen darabot megírni, külön-külön szólamot mindegy egyes hangszerre.

A lemez többi része viszont az a Liverani, akit meg- és felismerhetünk az instrumentális anyagaiból. A nyitó és zabolátlan "Race Is On" ott folytatja, ahol a "Fantasia" abbamaradt. Javarészt középtempós, vérbő rockdalokkal és néhány gitáros vendégművésszel, ahol Liveranira jellemzően többszólamú futamok adják egy-egy dal alaptémáit (ebben azért visszaköszön a klasszikus zene ismerete és szerkesztettsége). Én szeretem azért, ha Daniele néha megpihen. Nagy kedvenc volt a "Black Horse" a múltkor, ahogy most a "Comfortably" is.

Stílusában mindenképpen igényes és magas színvonalú anyag a "Worlds Apart". Gratulálunk és nem utolsó sorban köszönjük a belén helyezett bizalmat, kedves Daniele!

Túrisas