Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak




 

ws szines.jpg

Myrath: Live In Carthage CD/DVD (2020)

2020.03.06. 20:51 | Dionysos | 2 komment

myrath-live-in-carthage-live-cover-okladka.jpg

Kiadó:
earMUSIC

Honlapok:
www.myrath.com
facebook.com/myrathband

A Myrath nálunk afféle házi zenekar, hiszen Tartuffe szent meggyőződése, hogy kitartó netes kutatómunkájának (ő ezt alázatosan csak kukázásnak hívja…) köszönhetően először a blogunkon volt olvasható érdemi recenzió a csapatról. Az a Myrath persze még nem ez a Myrath volt, hiszen bekövetkezett náluk tagcsere is, ráadásul a kezdeti Symphony X utánérzésből egy karakteres (rossz nyelvek szerint dagályos), az orientális stílusjegyeket előtérbe helyező zenekar lettek. Tartuffe mai napig a "Hope" irányvonalára esküszik, én viszont vele ellentétben az új csapásirányt tartom járhatónak, sőt szerethetőbbnek. Neki a legutóbbi lemezen a "Darkness Arise" a süti, nekem a "Mersal", de hogy biztos jó úton járnak, arra a bizonyíték, hogy mindketten csípjük őket, de ha ez nem elég, még Garael, sőt az ex-blog tag, Kotta is. (Ilyen konstelláció azért ritkán adódik a metal univerzumunkban.)

Akárhogy is, kereskedelmi szempontból mindenképpen jó döntésnek bizonyult a slágeresebb, fogyaszthatóbb megközelítés, a Myrath mára a (prog)metal underground egyik legsikeresebb csapatává vált. Fontosnak tartom azonban leszögezni, hogy a "slágeresedés" nem (csak) elhatározás kérdése. Slágert (ami itt ragadós, jól megírt refréneket, verze témákat, hangszeres betéteket jelent) írni piszok nehéz, nagyon sok zenekarnak beletört már ebbe a bicskája, és buktak óriásit a remélt siker helyett. Ez az alapkészsége vagy megvan egy csapatnak, vagy nincs, és akkor lehet kétségbeesetten újratervezni a talpon maradásért. Ha viszont van egy (vagy több) jó dalszerző a bandában, hátra lehet dőlni, ha a menedzsment sem balfasz és teszi a dolgát, a siker, ha nem is garantált, de jó eséllyel beköszön, Most már zsinórban a harmadik lemezük születik ebben a felfogásban, és a lendület kitartani látszik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy saját hazájukban lettek próféták, hiszen állami finanszírozással sikerült egy hazai koncertet adniuk, a finoman szólva sem metal-nagyhatalom Tunéziában.

A "Live In Carthage" pedig mindennek a vérprofi dokumentációja képben és hangban is. Csendben jegyzem meg, hogy a nagy ikon (SX) máig képtelen volt egy DVD-t kiizzadni magából, míg az emlőiken zeneileg megizmosodó Myrath pedig de, ráadásul nem is alibi (tudjuk ezt is le alapon), hanem minőségi kiadványt. Ideális szabadtéri (ókori) színház, megtervezett, koreografált, kivetítős színpadképpel. Nem meglepetés, de a szetlista szinte csak a legnagyobb slágerekre (három utolsó album) épít, és abban az irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy a két-három közmegegyezéses nótagránátot nem a végén és ráadásban kell robbantani, ehelyett egyenletesen magas színvonalú slágerparádéval ünneplik végig a "prófétává válásukat". Azt azért elismerem, hogy a népszerűségükhöz a remek zeneszerzők mellett nagyon kell a zseniális hangi adottságokkal felvértezett igazi csajmágnes frontember; Zaher. Neeem, nem a szakállas és kopasz celebdokink - az különben is Zacher…   

Persze, könnyű a perzsaszőnyegen csomót keresni, a hastáncos lányok (közelről azért inkább asszonyok…) gyakori szerepeltetése nélkül pl. nagyon meglennék, ahogy az is igaz, hogy a "Believe" már tényleg az a pont, ahol annyi mézet csorgattak a Symphony X hatásaikra, hogy az feloldódva el is tűnt, de ezzel együtt ez a másfél óra egyáltalán nem rossz értelemben vett zenei baklava, amiből kettő már halálos (cukor)adag az egészséges szervezetnek. Végig szólnak a lehangolt riffek, precíz és élményszámba menő a ritmusszekció, remek szólók és csupa-csupa nagyszerű, szenzációsan megírt metal nóta a fűszert jelentő arab zenei hatásokkal, ahol végig szigorúan a "jó dal" az alapanyag. Egyébként is, a dalokat velük éneklő, végig lelkes hazai közönséget méregerős dalok nélkül nem lehetne kilóra megvenni (itt láthatóan ez történik), ők pont magasról leszarnák a "maharadzsás fikcsiket", hiszen szoktatva vannak.

Egy szó, mint száz, aki velem együtt nem csak hallgatni, de néha nézni is szereti a hangulatos és jó koncerteket, ezzel a kombóval nem hibázhat, igazi csúcstechnikás, profi kiadvány.

 Túrisas

Címkék: lemezkritika dvd

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr6315507962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2020.03.10. 11:05:24

A düreres koncert megvolt most is, de őszintén szólva, egy bő fél óra után inkább hátra mentünk a pulthoz, és sörözés-beszélgetés közben hallgattuk. Úgy tökéletes.

Tartuffe-el vagyok ebben (is), én is a korai korszakot szeretem jobban. Közben örülök is azért, hogy sikeresek.

Dionysos 2020.05.28. 14:50:11

Na, mostanra tudtam alaposan kiértékelni a DVD-t. Iszonyatosan süti ez az anyag! Tényleg érthetetlen számomra, hogy a SymphonyX miért nem tudott a mai napig egy hasonló kiadvánnyal előrukkolni! Viszont meg kell, hogy jegyezzem: számomra érthetetlen, hovatovább botrányos, hogy egyetlen dal sem fért bele a "Hope" albumról!!!