Yossi Sassi & The Oriental Rock Orchestra: Hear And Dare (2021)

yyyyy_3.jpg

Honlapok:
www.yossisassi.com
facebook.com/YossiSassi
yossisassi.bandcamp.com

Amikor Yossi Sassi 2012-ben megjelentette az első szólólemezét (Melting Clocks) még úgy volt, hogy marad az orientális metál egyik úttörőjének számító Orphaned Landben, de végül annyira megtetszett neki az újdonsült zenei önállóság, hogy kilépett a bandából, szólóalbumokat jelentetett meg, majd saját formációt alakított először Yossi Sassi Band, majd Yossi Sassi & The Oriental Rock Orchestra néven. A legutolsó, 2018-as album (Illusion Of Choice) már e rövidnek nem mondható név alatt látott napvilágot.

Ez a folyamat így leírva elég biztatónak tűnik, kiváltképp, hogy az anyabanda Sassi kilépését nem igazán szenvedte meg (sőt!). Sassi lemezei egy ideig kifejezetten jobb és jobb formát mutattak, de az "Illusion Of Choice" még a mindössze 40 percével is elég fáradtnak és fárasztónak bizonyult. Ezek után érdeklődéssel vártam a nagyjából borítékolhatóan két évre rá érkező új anyagot - egyszerűen kíváncsi voltam, hogy az izraeli gitárosnak sikerül-e ebből a gödörből kivergődnie, tud-e valami újat, a korábbiaknál érdekfeszítőbbet kitalálni.

Azt mindenképpen biztató jelként értékeltem, hogy Sassi ilyen-olyan ismeretlen énekesek fölbérlése és a saját dörmögő hangjának szerepeltetése helyett elhatározta, hogy egy nemzetközileg is elismert legendás torokkal, Mats Levénnel kavarja föl az állóvizet. Legalábbis a híradások erről szóltak. Hát nagyot koppantam, amikor kiderült, hogy Mats Levén egyetlen dalban, a videóklipes "Hear And Dare"-ben szerepel! Ráadásul az általam egyáltalán nem ismert Christos Dantis által fölénekelt "Gia Sigouria" sokkal-sokkal jobb a címadónál!

Ugyanakkor el kell ismerjem: ez a javarészt instrumentális (de abszolút nem gitárhősködő!) lemez egyáltalán nem sikerült rosszul, sőt, talán Sassi eddigi legjobb anyaga; még hangzásban is fölülmúlja közvetlen elődjét. A dicséret még úgy is kijár az albumnak, hogy a közepén vesz egy (a korábbi anyagok ismeretében talán nem teljesen váratlan) fordulatot meditatív és jazzes irányba. Ez alól csak a játékos "Kostas" és a régi cimborával, Marty Friedmannel közösen följátszott bónusz dal, a "Mayim Mayim" kivétel.

Nem valószínű, hogy sűrűn előveszem majd, de az tuti, hogy értékes és érdekes dalcsokor született Sassi kezei alatt. Én még mindig nem érzem markánsan másnak, mint amit az Orphaned Landben művelt, de ő tudja. Nyilván ez kellett az emberi és művészi kiteljesedéséhez.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika