Yossi Sassi Band: Roots And Roads (2016)

y_43.jpg

Honlapok:
www.yossisassi.com
facebook.com/YossiSassi

Büszkén vállaljuk, hirdetjük, hogy e lángoktól ölelt kis országban az orientális rock/metál kiadványok legfőbb hirdetői, népszerűsítői vagyunk, akik lényegében elsőként és a legnagyobb számban foglalkoztunk a stílus képviselőivel, lásd: Myrath, Orphaned Land, Edgend, Nawather, Amadeus Awad's Eon, PUi, stb. Az Orphaned Land egykori gitárosának, Yossi Sassinak is írtunk mindkét eddig megjelent lemezéről (Melting Clocks, Desert Butterflies). Már akkor megállapítottuk, hogy a világ nem bukott, hanem nyert Sassi távozásával, hiszen az Orphaned Land kiadta nélküle karrierje egyik legjobb lemezét, Sassi pedig folyamatosan javuló formát mutatva próbálkozik szólóban.

Figyelemreméltó tény, hogy ez az album már nem egyszerűen a gitáros saját nevén, hanem Yossi Sassi Band néven jelent meg. Ettől valami kollaboratívabb, kiforrottabb, változatosabb eredményt vár az ember, és a helyzet az, hogy nem is téved vele nagyot. Előrebocsátom, hogy a három lemez közül nekem eddig ez tetszik legjobban. Továbbra sem hibátlan ugyan az anyag, sok rajta a belassult merengés és ezen sokszor csak ront Sassi álmosító dörmögése, mégis akad itt néhány egészen kiváló szerzemény. A lemezt indító "Wings" például simán fölkerülhetett volna az Orphaned Land "All Is One" albumára, a Ron "Bumblefoot" Thallal közösen játszott "Palm Dance" hipnotikus lüktetése pedig legott elvarázsolja a hallgatót. Szerencsére Sassi mellett szerepelnek vendégénekesek is, pl. Diana Golbi (Root Out) és a Myrathból Zaher Zorgati, aki szokása szerint hatalmasat énekel az album legpattogósabb, legmetálosabb nótájában (The Religion Of Music).

A lemez ezúttal magánkiadásban került forgalomba, de a hangzással nincs semmi probléma. Sassi már kezdetektől fogva törekedett egy természetesebb, kevésbé digitalizált soundra. Szerettem volna néhány pörgősebb nótát a "The Religion Of Music" mintájára és egy kicsit több kísérletező kedvet, mint pl. a lenyűgöző ritmizálással záródó "Madame TwoSouls"-ban, vagy az általam ismeretlen keleti fúvós hangszerrel megtámogatott jazzes "Winter"-ben. Kár, hogy a lemez kicsit megül a végére, de még így is a kedvenc Sassi kiadványom a három közül.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika