Elfeledett jeles mesterremekek 36. - Twinspirits: Legacy (2011)

twinspirits_1.jpgMárpedig van olyan lemez, amit éppen neked készítettek. Pontosan abban a stílusban, fölfogásban, amit szeretsz. Aminek minden pillanata telitalálat, egyetlen hangjába sem tudsz belekötni. Amely úgy tökéletes, ahogy van. Sőt, több ilyen is van. A dobogósok ezen a listán számomra például egész biztosan ebbe a csoportba tartoznak. Ezeket végig éneklem én is a frontemberrel, mindig tudom előre, milyen téma következik majd, sőt még a gitárszólókat is feszt dúdolom, és nem csak azért, mert már ezerszer hallottam őket, hanem mert annyira jók és kézenfekvőek.

Nos, egy kicsit bővebb listára a "Legacy" is felkerülhetne, mint olyan album, amit kifejezetten nekem írtak. Legalábbis pont ezt éreztem már első hallgatásakor is. Hardrockos pályafutásom alatt, ahol pontozni is kellett, ez volt az első és egyben utolsó lemez, amelyre maximális pontszámot nyomtam. Szóval nem túlzok, amikor azt mondom, itt piszkosul elkaptak valamit, valami olyant, amivel kapcsolatban én genetikailag (vagy csak zenei szocializációm okán, de legvalószínűbb, hogy ezek együttese miatt) függő vagyok.

A kritika alá biggyesztett 10-es természetesen feltételezi a kritikát. Meg is született az anno, de úgy látszik, elnyelték az internet sötét bugyrai. Jé, a közvélekedéssel szemben el tudnak tűnni dolgok a netről. Ez a tény, kiegészítve azzal, hogy maga a Twinspirits is gyakorlatilag köddé vált a korong megjelenése óta, mindenképpen indokolttá teszi az anyag újbóli elővételét. Ebben a rovatban meg aztán pláne: ha van elfeledett mestermű, akkor ez az. Elfeledett is, hiszen néhány lelkendező kritikát leszámítva sosem kapta meg a neki járó elismerést és ismertséget; és hát a felől sem lehet kétség, hogy a muzsikálás itt - a rockzene keretein belül legalábbis - a lehető legmagasabb fokon űzetik (asszem, alkottam most egy új szót, de sebaj).

Az egyik ilyen pozitív recenzió amúgy házon belül, Tarftuffe billentyűzetén született meg anno, így - hála az égnek - akad azért olyan iromány, amit be tudok ide linkelni, hogy ne kelljen újra kifejtenem részletesen, miért is zseniális ez a cucc. Körülnéztem helyette a virtuális térben, hogy mi történhetett Liveranival és a bandával azóta. Hát, nem sok. A Twinspirits webolda elérhetetlen, és Daniele honlapja is véget ér 2014-ben. Pedig még két éve is jelent meg tőle lemez (Worlds Apart). A Khymérából is kikerült közben, szép csendben, a sok évvel ezelőtti interjúban említett rockoperáról pedig azóta sem hallani. A facebookon azért találtam egy bejegyzést, miszerint idén ősszel megjelentet majd egy koncept-albumot "Incomplete" címmel. Ehhez a régi dobos-társ, Cicotti mellé segítőnek egy gyakorlatilag ismeretlen amerikai középiskolás srácot akvirált énekesnek, aki eddig Elton John feldolgozásokkal szórakoztatta a helyi közönséget, jobb esetben bugyinedvesítő líraikkal próbált ágyba csalni néhány pom-pom lányt. Hát, érdekes választás, de bízzunk a mesterben, eddig nemigen nyúlt mellé!

Hoppácska, csak meglett az a fránya kritika! Itt tényleg részletesen kifejtettem a lemez pozitívumait, ezért azt most újra nem teszem meg. Kattints hát erre a linkre, vagy akár az alábbira, hátha kiderül, hogy nem csak nekem komponálták ezt a remekművet, hanem neked is!

Kotta

Címkék: mesterremekek